Én, a lendület

– Egy kisautót szorongatott a kezében, amíg várta a pontszámát az EYOF-on. Nem mindennapi látvány műkorcsolyázó hölgynél egy matchbox.

– Nagyon szeretem a Verdák című film­sorozatot, és Villám McQueen a kedvencem. Tetszik, ahogy versenyek előtt motiválja magát. Megfogott, és úgy éreztem, ahogy azzal szuggerálja magát, „én, a sebesség”, azt átültethetem magamnak a műkorcsolyába. Beleképzelem magam a helyzetébe, azonosulni tudok a karakterrel, és ilyen szinten kapcsolódni hozzá. A motiváló mondatát átfordítottam magamnak: én, a lendület vagy én és a jég, az előadás, a bírók és még folytathatnám.

– Lelkesítenie kell magát a versenyek előtt?

– Nem feltétlen, de a nagyobb versenyek előtt, mint a felnőtt országos bajnokság vagy most az EYOF, szeretem felpörgetni, felrázni magam, és ezek a mondatok segítenek. Nem vagyok az a típus, aki szétesik a próbatétel előtt, és egyre kevésbé stresszelek. Régen annyira izgultam, hogy alig bírtam felmenni a jégre remegés nélkül.

– Magabiztosabb a tudását tekintve?

– Abszolút, egyfelől ennek is köszönhetem, hogy rutinosabban lépek már jégre. A másik oka, hogy ismerem a környezetet, elindultam már a legtöbb jégpályán, ahol versenyt rendeznek. Az EYOF mondjuk pont kivételt képez, először szerepeltem az olaszországi helyszínen, mégis túlléptem önmagamon és a stresszen. A magyar szurkolótábor olyan hangosan biztatott, hogy nem hagyott helyet a fejemben az izgulásra. Hálás vagyok nekik, hogy mellettem álltak, sokat jelentett.

– Érdekes, mert a téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál pályafutása eddigi legrangosabb versenye, és most érte el a legjobb helyezését, illetve a legmagasabb pontszámokat. Semmilyen nyomást nem érzett magán?

– Könnyebben átlendültem az esemény rangjával járó nyomáson, aminek külön örülök. Arra a kérdésre még én is keresem önmagamban a választ, miért pont most nyújtottam a legjobb teljesítményt. Több tényezőből adódott össze a siker. A már említett szurkolótábor is jelentősen hozzátett, és természetesen az elvégzett munka adta az alapot. Motiváltan léptem jégre, de nem éreztem magamon eredménykényszert, át akartam élni az olimpiai hangulatot, élvezni a korcsolyázást; úgy gondolom, mindezek hozzátettek ahhoz, hogy teher nélkül jól teljesítettem.

– Tökéletes rövidprogramot futott, de bevallom, nem csak az előadására kaptam fel a fejem, kicsit különösnek találtam, hogy a ’80-as évek egyik slágerét választotta. A korából kiindulva nem pont ilyen stílust képzeltem el.

– Nagyon szeretem a retró zenét, leginkább azt hallgatom. Ez volt az első olyan szezonom, amikor mind a két programom zenéjét megválaszthattam. Az említett rövidprogramnál azért esett a választásom az It’s Raining Men című dalra, mert kifejezetten szeretem a ritmusát, és úgy érzem, megtaláltam a módját, ahogy átadom a közönségnek. Jó hangulatú zene, feldobja az embert, az eddigi programjaimhoz képest igazi felfrissülést jelent számomra. Talán a mezőnyben is egyedülálló.

– A lendületes, pörgős stílus áll közelebb önhöz?

– Ezt így nem jelenteném ki, mert a kűrömben klasszikus zenére futok. Úgy érzem, olyan előadó-személyiség vagyok, aki ha megtalálja a kötődést, azt a pontot, ahol a lelkem egyesülni tud a zenével, akkor szinte bármire elő tudok adni, lehet akár klasszikus, dzsessz, hip-hop vagy retró.

– Ezek szerint nem kapta el a népszerű Netflix-sorozat, a Wednesday őrülete? Többször lehetett a jégen látni a filmben megismert táncmozdulatokat.

– Megnéztem a sorozatot, de túlzásnak tartom átvinni a jégre. Egyébként már olyan sokan csinálják, hogy számomra elvesztette az egyediségét. Mindenhol ezt a zenét hallom és azt a mozgást látom. Nekem sok.

– A sikeres rövidprogram után a kűrben adódott ugyan egy kis hiba, de így is egyéni csúcsot (141.67) ért el. Miben látja főleg az előrelépési lehetőséget?

– Az élet minden területén kisebb célokat határozok meg magamnak, és azokat akarom elérni. Nem szeretek egyetlen óriási célt kitűzni, mert akkor soha nem fogom látni a kis részeredményeket. Nemrég vezettem be az életemben ezt a fajta szemléletet, és érzem a hatását, minden területen jobban haladok előre. Első lépésként két tripla ugrást szeretnék elsajátítani, és ha a mostani kűrömet nézem, a forgásokra is nagyobb hangsúlyt helyeznék, és pontosítanám a mozdulatokat. Ha ezek megvannak, akkor majd látjuk, milyen irányban lehet tovább haladni.

– Az EYOF top tízet elnézve mennyire távoli az élmezőny?

– Ha abból a szempontból közelítem meg a kérdést, hogy ha a kűrben pontosan végrehajtom a két ugrást, amit most elrontottam, akkor simán a legjobb öt között volna a helyem. Nem érzek nagy szakadékot köztem és mondjuk a dobogósok között, de éremhez jelenleg még nem értem volna oda. Néha visszagondolok, ha sikerül a két ugrás, előrébb végzek, de értékelem, amit elértem, és elégedett vagyok a hetedik helyezésemmel.

– Ha már a kis lépéseket említette, milyen célt tűzött ki a jövőre nézve, ami reálisan teljesíthető belátható időn belül?

– Jövő szezonban is a juniorok között versenyzek majd, de az év második felében a felnőttmezőny lesz hangsúlyosabb, mindez a fejlődésemtől és az edzőim – Tokaji-Kulcsár Zsófia és Tóth Zoltán – véleményétől és megítélésétől függ. A hosszú távú célom egyértelműen az, hogy kijussak egy felnőtt Európa-bajnokságra, majd világbajnokságra. Ha rövid távra tekintek előre, akkor az említett ugrások mellett szeretném elkezdeni gyakorolni a tripla axelt is, a szemem előtt most az ugrások megtanulása lebeg leginkább. Ahogy az EYOF-on is, szeretnék a jövőben még emlékezetes programokat bemutatni.

– Van olyan műkorcsolyázó, akinek a pályafutása, előadásmódja motiválja?

– Egyet említenék csak, a férfiaknál a kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok japán Hanjú Juzurut. Fantasztikus előadóművész, gyönyörűen korcsolyázik. Az én szememben ő testesíti meg a tökéletes műkorcsolyázót.

– Ahogy a TikTok-videóit elnézem, a tánc a mindennapjai része, és nem csak a műkorcsolya miatt. A jégen kívül mivel szeret foglalkozni?

– Olyan sok hobbim van, hogy még nekem is nehéz felsorolni. Szeretek videót vágni, klipet forgatni, rajzolni, digitális festményeket készíteni – utóbbiakat az Instagramon külön oldalon mutatom be. Szívesen festek vászonra is, több festményt készítettem, leginkább Vincent van Gogh művészete érintett meg, a Napraforgók című alkotását én is elkészítettem. És igen, szeretek táncolni és gördeszkázni is. Úgy érzem, ha csak egy dologra koncentrálok, abba beleőrülök. Az érdeklődési köröm sok mindenre kiterjed.

– Tág horizonton mozog az érdeklődési köre, de úgy tudom, a jövőjét illetően egy vonal határozottan kirajzolódik, a jogi pályán folytatná majd a tanulmányait. Mennyire foglalkoztatja ez a terület jelenleg?

– A Zsembery család felmenői között szinte mindenki jogász volt, ezzel egyébként egy éve szembesültem, de az érdeklődésem korábbra tehető. Szabadidőmben rendszerint Magyarország Alaptörvényét olvasom, jegyzeteket is készítek hozzá, részeket írok ki belőle. Még a legelső húsz oldalnál tartok, mert annyira nehéz feldolgozni, de tájékozott akarok lenni az országunk helyzetével kapcsolatban. Nagyon érdekel az emberi jogok témaköre. Azt tapasztalom és látom az utcán, a tévében, videókon, hogy a mindennapjaink része az igazságtalanság, ami mély fájdalommal tölt el. Próbálok utánanézni és választ találni a különböző esetekre. Szeretnék tenni azért, hogy igazságosabb világban éljünk.

– Családja mit szólt, hogy a széles érdeklődési körből a műkorcsolyát nem csak hobbinak választotta?

– Háromévesen ráléptem a jégre, és azóta nem is jöttem le róla. Valahol természetessé vált, hogy műkorcsolyázok, de engem nemcsak a kori határoz meg, hanem millió más. Inkább azon szoktak meglepődni, hogyan vagyok képes mindent menedzselni, és hogy jut mindenre erőm, időm és energiám. Legtöbben korisként emlegetnek, de a családom és a hozzám közel állók a többi oldalamat is látják és ismerik, és nem csak egy tevékenységem alapján ítélnek meg. Én vagyok az a lány, aki mindent csinál, engem nem lehet skatulyába rakni, amúgy sem szeretem, ha valakire egy titulust használnak, még akkor sem, ha pozitív. Félreértés ne essék, nagyon büszke vagyok mindarra, amit eddig a jégen elértem és arra is, ha az eredményeim alapján felismernek. Úgy gondolom viszont, hogy az embert nem csak egy dolog határozza meg, ennél több rétűek vagyunk. Örülök, ha az iskolában valaki úgy ismer, mint a lány, aki jól rajzol vagy a lány, aki menő klipeket vág. Megnyugtatja a lelkem, hogy több is lehetek, mint a sikeres műkorcsolyázó.

– Ahogy végzett a jégen, az EYOF-on elért eredményért az edzői egy kis ajándékcsomaggal kedveskedtek. Minek szólt a határtalan öröm?

– Talán mondanom sem kell, Villám McQueennek! Egy füzetcsomagot kaptam, rajta kedvenc karakteremmel a Verdák filmsorozatból. Ha bárki ajándékon gondolkodna, nálam nem lő mellé ezzel a figurával, de igazából az utolsó bójának is örülök.

– Kijelenthetjük, hogy az EYOF-on szorongatott kisautó most már kabala lesz?

– Annyit még elárulok, hogy minden méretből van otthon Villám McQueenem, a legkisebb most először szerepelt velem, és meghozta a szerencsét az EYOF-on. Azt hiszem, mostantól együtt száguldunk mindenhova.