Az első gyermekszív-átültetés Magyarországon

Komoly nemzetközi orvostudományi eredménynek számít, hogy a budapesti Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet sebészei a közelmúltban gyermekszív-átültetést hajtottak végre, Magyarországon elsőként. Az 5 óra 38 percig tartó műtét sikeres és eredményes volt, s ezzel megmentették a nyolcéves Lőrincz Balázs életét. A kisfiú jó egészségnek örvend, ottjártunkkor éppen jóízűen majszolta uzsonnáját, és jókedvűen mosolygott ránk.

Balázsnak súlyos szívizombetegsége volt, fokozatosan romlott az állapota, az utolsó hónapokban rohamosan. Ezért volt szüksége a szívátültetésre. A beavatkozás nélkül meghalt volna. Sürgősséggel került a transzplantációs várólistára, s nagy szerencse, hogy gyorsan kapott donort, csupán két hónapot kellett várnia az új szívre.

– Balázs 2007 augusztusában került a transzplantációs várólistára, és októberben már meg is kaptuk a donort – mondja dr. Szatmári András főorvos, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjának szakmai igazgatója.

A műtétet zavartalanul és komplikációk nélkül hajtották végre, a Szívsebészeti Klinika orvosaival együtt. Pontosan tartani tudták azt az időkeretet, ami a transzplantációs műtétek eredményességének egyik meghatározó tényezője.

– A műtét operatív részében a lebénított szívnek van egy időszaka, amikor nem kap elég oxigént, s ennek az időszaknak a határát nem szabad túllépni, mert akkor a szív elveszti működőképességét – meséli dr. Ablonczy László gyermekkardiológus, Balázs kezelőorvosa, aki szerint ebbe az időzónába a műtétet végző orvoscsapat szakszerűen belefért.

Balázsnak mintegy két és fél órát kellett várnia, amíg eljutott hozzá az új szív.

– Intézetünk valamennyi dolgozója kivette a részét Balázs életének megmentéséből. Az operáció úgy zajlott le, mintha ez lett volna a századik gyermekszív-transzplantációs műtétünk – újságolja büszkén és szakmai elégedettséggel Szatmári főorvos, s azt is elmondta, hogy az ilyen műtét végrehajtása előre megtervezett, precíz, percre lebontott szakmai protokoll alapján történik.

A főorvostól megtudtuk, hogy Balázs műtétje szövődménymentes transzplantáció volt, ami azt jelenti, hogy a költségeket tekintve némileg olcsóbb, mintha szövődményes lett volna. Az operáció előreláthatólag így is tíz-tizenöt millió forintba került, amelyet a társadalombiztosítás a transzplantációs keretből fizet.

Balázs jól van, s azon a műtétet követő rizikós 72 órán is túl vagyunk már, amikor még tragédia következhet be a páciens állapotában. A tényleges felépülést azonban az utókezelés során lehet érdemben megállapítani, ami a maga bonyolultságában meghatározó lehet Balázs további életére. Felmerülnek a kérdések: élhet-e Balázs a jövőben normális életet? Befogadja-e szervezete az új szívet? Mikor tekinthetünk egy transzplantációt eredményesnek? Erre Ablonczy László így válaszolt:

– A transzplantáció után van egy időszak, amikor a heveny kilökődési reakcióknak a valószínűsége erőteljesebb. Ez felnőtteknél körülbelül egy évig, a gyerekeknél két évig is tarthat. Ezen időszak elteltével a heveny kilökődési reakciók már alig fordulnak elő. Akkor nyugszunk meg igazán, ha a heveny kilökődési reakciók időszaka lejár.

A transzplantációhoz közeli időszakban természetesen bizonyos életmódi korlátozásokat el kell viselnie Balázsnak, de az immunrendszer megerősödésével ezeket a korlátokat fel lehet oldani. Az orvosok véleménye szerint Balázsnak minden esélye megvan arra, hogy normális életet élhessen, iskolába járhasson, sportolhasson.

Fontos tényező, hogy Balázs lelkileg miként dolgozta, dolgozza fel a vele történteket. Arra a kérdésre, hogy a kisfiú felfogta-e, megértette-e a műtét következményeit, illetve hogyan viselkedik, kezelőorvosa azt mondta:

– A műtét előtt Balázs nagyon érdekesen viselkedett, hiszen még akkor is azt mondta, hogy jól érzi magát, amikor láthatóan alig bírt lábra állni. Az operációt követően viszont gyökeres változást állt be viselkedésében: teljesen újjászületett, hangulatilag és fizikailag egyaránt. Csodálkozik, hogy fájdalmak nélkül tornázhat, mozoghat.

Lelkileg minden bizonnyal nyomot hagynak Balázsban a történtek. A jó hír mindenképpen az, hogy nyolcévesen hirtelen rádöbbent: mindazt, amire eddig nem volt képes, azt most hirtelen meg tudja csinálni.

Az intézet orvosai éveken át készültek a gyermekszív-átültetésre, komoly transzplantációs program keretében hajtották végre Balázs műtétjét. Az orvosok szakmai továbbképzésen vettek részt Nyugat-Európában, annak érdekében, hogy felkészüljenek a gyermekszív-transzplantációra. 2007 áprilisában kapták meg az engedélyt a szívátültetésre.

– Kiindulva abból, hogy a gyermekszív-transzplantációk száma nem nagy, ezeket a műtéteket egy helyen és olyan központban kell végezni, ahol koncentráltan rendelkezésre állnak a szakemberek és az eszközök egyaránt. Intézetünkben minden feltételt biztosítani tudunk a sikeres transzplantációs műtét végrehajtására. Mi ismerjük a donorra váró gyermek egészségi állapotát, mi kezeljük őt a műtét előtt, mi végezzük el a szívátültetést, és az utókezelést is mi csináljuk – nyilatkozta lapunknak Szatmári doktor. A főorvos szerint az összes olyan szakmai lehetőséget alkalmazni kívánják, ami ma egy korszerű szívtranszplantációs programnak a része. Ablonczy László több alkalommal vett részt szakmai továbbképzésen Berlinben, Frankfurtban és máshol. Szerinte azért fontos a külföldi tapasztalatok megszerzése, mert ott egy év során végeznek annyi szívtranszplantációs műtétet, mint Magyarországon tíz-tizenkét év alatt.

Amint láttuk, szakmai felkészültség, hozzáállás és eszközök tekintetében nincs hiány, viszont nagyon kevés a donor. A felnőttdonor esetében is súlyos a helyzet, a gyermekdonor esetében viszont katasztrofális. Ez nemcsak pénz, hanem mindenekelőtt annak a kérdése, hogy az állam prioritásként kezeli-e a donációt, vagy sem. Persze ezzel szorosan összefügg a donációs kultúra, azaz az emberek hozzáállása ehhez a kérdéshez. Sokan azt hiszik, hogy ez elsősorban vallási kérdés. Pedig nem az.

– Donáció tekintetében Európában éppen az a Spanyolország áll az élen, amely köztudottan nagyon erősen katolikus ország – mondta lapunknak Szatmári főorvos.

Magyarországon jelenleg mintegy 20-25 gyermek van a várólistán, szerencsére egyikük sem az úgynevezett éleslista tagja. Bármikor előfordulhat azonban, hogy valamelyiküknek egyik napról a másikra szüksége lesz donorra, hiszen jól tudjuk, hogy szívbetegség esetén a gyermekek egészségi állapota sokkal gyorsabban romlik, mint a felnőtteké. Nem beszélve arról, hogy sok gyermek szinte karnyújtásnyira van a listától.

Az orvosok szerint átmeneti állapotot jelentene a műszívprogram, melynek lényege az, hogy amíg megérkezik az élő donor, műszívvel él a kisgyermek.

– A műszív pumpaként működik, támogatja a jobb, illetve a bal, vagy mindkét szívkamra működését. Adott esetben teljes mértékben átveszi a szívkamra működését, tehát nem működő kamra esetén is teljes mértékben biztosítja a vérkeringést – mondta Ablonczy László, hozzátéve, hogy a várakozási idő a csecsemő esetében egy-másfél-két év is lehet, kisdedeknél fél és egy év, hiszen hosszú kezelésre van szükség ahhoz, hogy a megfelelő szív érkezését megvárja a beteg. Vannak olyan betegségek a születés után, amelyek előidézik a gyermekszív komoly károsodását, és nem bírják ki, amíg megérkezik az új szív. Ezért óriási szükség van a műszívprogramra, amely a transzplantációs program meghatározó jelentőségű átívelő terápiája.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy műszív nélkül magas a várólista-halálozás, s ha nem indul be hamarosan a műszívprogram, akkor még magasabb lehet a halálozási arány. A szakemberek szerint a műszívprogrammal jó néhány gyermek életét lehetne megmenteni. Ezért a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben a transzplantációs műtétek mellett párhuzamosan készülnek a műszívprogramra. A költségek itt sem alacsonyak, de a szakemberek szerint mindenképpen megéri befektetni, hiszen hosszabb távon megtérül. Az emberi élet ugyanis nem mérhető pénzzel.

Idén tavasszal azért halt meg egy kislány, mert bár az orvosok tökéletesen felkészültek a műtétre, nem volt sem élődonor, sem pedig műszív. Az orvosok szerint a műszívprogrammal meg lehetett volna menteni az életét.

Tarics Péter