A Phoenix Mars-szondát 2007. augusztus 4-én Floridából indították, a vörös bolygóig 679 millió kilométert kellett megtennie, hogy elérje az égitest sarkvidékét, mivel azt a területet szándékoztak átkutatni az űrkutatók. A landolás 2008. május 25-én következett be az északi sarkvidéken, egy 200 méter mély és 64 km hosszú meteorkráterben, amelyet Zöld völgynek neveztek el. A Phoenix feladata a felszín és a víz kutatása volt.

A szondát nem véletlenül nevezték el a mitológiai madárról. A görögök széphangú madara legalább ötszáz évig él, majd lángokban megsemmisül és hamvaiból újjászületik. A Mars-szonda több olyan műszert vitt magával, amelyek egy-egy korábbi félbeszakadt küldetés után maradtak a Földön, vagy a régebbiek újrafejlesztett változata volt.

A Phoenix útja nem volt egyszerű. Az általa vitt sok műszer meglehetősen súlyossá tette a szondát, így túl nehéz volt egy légzsákos landoláshoz. Technikailag úgy hidalták át a nehézséget, hogy az 1970-es Viking-szondákhoz hasonlóan, de fejlettebb technikával rakétás fékezést alkalmaztak.

A szonda egy kilométerrel a felszín felett elengedte az ejtőernyőt, és innen fékezőrakétákkal ért „Marsot”. Kamerája és számítógépe segítségével képes volt kikerülni a terepakadályokat, majd közben kinyílt leszállólábaira állt.

A Phoenix mintegy 1,2 méter átmérőjű szerkezet, a landolás után azonnal kinyitotta 4 méter átmérőjű napelemét. Az üzemelés fő periódusa három hónap, mivel a sarki nyár idején csak addig képes a napelem energiával ellátni a mintavevő berendezést. Később az egyre laposabban sütő Nap fényében még két hónapig működhetett, de már csak meteorológiai állomásként, és a tél közeledtével véget ért életútja; ez következett be most november elején. Nemcsak a napfény hiánya miatt fejezte be küldetését, hanem a várhatóan vastag téli szén-dioxid-hó is befedi a berendezést.

A fontos misszió földi ellenőrzése többek között a már fönt keringő régebbi Mars-szondák segítségével történt. Ezek: a Mars Reconnaisane Orbiter, a Mars Express, valamint a Mars Odyssey voltak. Úgy módosították a pályájukat, hogy a legkedvezőbb helyzetből lássák a Phoenixet.

A Phoenix nem vitt magával Mars-járót a bolygóra, mivel saját műszereivel fúrt be a marsi földfelszín alá. Milyen vizsgálatokat végeztek a Phoenix műszerei? Robotkarja 2,35 cm hosszú, ezzel fél méter mélyre fúrt le és onnan vett mintát az analizáló laboratóriumnak. Apró kamerája és hőmérője közvetlenül vizsgálta a célpontot és közvetítette az adatokat a Földre. Szilárd jégen elméletileg nem képes áthatolni a robotkar, de jég és por keverékén már igen. Robotkamerája sztereó- és panorámafelvételeket készített a leszállóegység környékéről. Sok lenne fölsorolni azoknak a speciális kameráknak a számát, amelyeket mind egy-egy sajátos feladatra fejlesztettek ki. A legcsodálatosabb, hogy egy komplett laboratóriuma is van a szondának, amely a vett minták összetételéről azonnal tájékoztatta a szakembereket.

Megemlíthetjük még azt a kis meteorológiai mérőállomást, amely lézersugárral a légkörben lévő por- és vízjégszemcsék elvonulását tanulmányozta. Feladata volt, hogy megállapítsa a sarki területek szerepét a globális vízkörforgásban.

Elképzelhető, hogy milyen nagy volt az öröm a küldetést tervező és irányító szakemberek körében, amikor hazai idő szerint hétfő hajnali 1 óra 53 perckor landolt a Phoenix a Marson. A NASA ezzel a sikerrel kiköszörülhette azt a fájdalmas csorbát, amit a Mars Polar Lander eltűnése okozott 1999-ben. Öt év folyamatos munkájának minden nehézsége és szépsége bukhatott volna el, ha nem sikerül a Phoenix-szonda küldetése.

A boldogság még nagyobb volt, amikor hajnali négy óra körül megérkeztek az első felvételek az irányítóközpontba. Az első felvételeken jól látszott, hogy a napelemtáblák kinyíltak. A sarkvidéki táj a földi jégkörnyéki (periglaciális) területekre jellemző képet mutatott, kisebb sziklákkal és kavicsokkal. A robotkar is hamarosan megkezdte működését: leereszkedett, és megkaparta a talaj felszínét; a mélyedés helyén a szakemberek szerint jég (!) csillant ki. A robotkar akár félméteres lyukat is tudott fúrni, hogy mintát vegyen a remélt vízjégből. A két korábbi amerikai robot – az Opportunity és a Spirit – már korábban talált vízre utaló jeleket a Marson, de a bolygó egyenlítője mentén.

Az izgalom tetőfokára hágott, amikor a szonda egy héttel a landolás után kiemelt egy kávéscsészényi rögöt a Mars fagyott talajából. Azonban a minta túl nagy volt ahhoz, hogy beférjen az egyik olvasztókemence ajtaján. Sajnos addig rázták a berendezés bejáratát, amíg a minta bejutott. A rázogatás viszont megártott a Phoenix elektromos rendszerének, de szerencsére nem történt nagy baj. A mérések bebizonyították, hogy a leszállás helyén sok a vízjég, sőt a markolókanálban mészkő is volt. Utóbbi azért érdekes adalék, mert a Földön a mészkő bizonyos ásványi anyagok és víz találkozásakor keletkezik.

Nem kisebb meglepetést okozott a Hófehérke nevű árokból vett minta összetétele sem, amely magnézium, nátrium, kálium, klór és perklorátok jelenlétét igazolta. A víz a talaj felszínén napi ciklus szerint kicsapódik, illetve újra elillan, ahogy a hőmérséklet változik. A relatív páratartalom gyakorlatilag nulla és 100 százalék között ingadozik.

A Phoenix leszállóhelyén lassan beköszöntött a tél. Egyre nagyobbak a hőingadozások, így a felszínre a vízjég is kifagy. Ugyancsak az erős napi hőingadozás hatására sok helyen portölcsérek (porördögök) jelennek meg. A szonda lefotózta ezeknek a minitornádóknak a táncát is. A portölcsérnek nagy szerepe van a marsi felszíni por újraelosztásában.

Az egyre fogyó napenergiával működő Mars-szonda sikeresen átvészelt egy porvihart is. A vihar 37 ezer négyzetkilométeres területre terjedt ki, s mire október 11-én a Phoenix leszállóhelyéhez ért, szerencsére már sokat gyengült. A bolygó körül keringő Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda képet is készített a porviharról. A szélvihar elvonulása után a szonda a szonda ismét erőre kapott, és tovább folytatta munkáját.

Bár a három hónaposra tervezett küldetés öt hónapra sikeredett, a marsi tél halálra ítélte az űreszközt. November közepére be is következett a várt esemény, a szonda napelemei lemerültek, jeleket nem ad, és már nem is támasztható fel.

A 475 millió dollárt felemésztő misszió teljesítette célját: vízjeget talált a Marson. Öt hónap alatt 25 ezer felvételt készített és küldött, elemzésük még hosszú időt vesz igénybe. Közben már készülnek a következő szondák a vörös bolygó vizsgálatára. Kiemelkedőnek ígérkezik a Mars Science Laboratory, amely a korábbiaknál nagyobb teljesítményű felszíni Mars-járó (rover) lesz. Fő feladata az élet lehetőségének kutatása, tervezett élettartama legalább egy marsi év (körülbelül két földi év). A napelemek mellett radioaktív energiaforrással is bír majd, így több energiával rendelkezik, mint eddigi társai. Ugyanakkor az Európai Űrügynökség által tervezett Exo-Mars két évet késni fog; a bejelentés szerint anyagi okok miatt, mivel a szondához 1,2 milliárd euróra lenne szükség, de nincs.

(hankó)


A Hold elfedi a Vénuszt

December hónapban a nappalok egyre rövidebbek, a sötétség egyre hosszabb ideig uralja az északi féltekét. A Nap 7 óra 11 perckor kel és már 15 óra 55 perckor lebukik a horizont mögött. A téli napforduló 21-én 12 óra 03 perckor áll be, és ettől kezdve nő a nappalok hossza, megszületik a „Fény”.

Az égbolt vizsgálóinak különleges csillagászati eseményben lehet részük december 1-jén: a Hold elfedi a Vénuszt. Ez az esemény nemcsak a 2008. év – meg a rákövetkező három év – leglátványosabb bolygófedése lesz, hanem a Hold általi Vénusz-fedések sorában is kiemelkedőnek ígérkezik. A jelenség különlegességét az adja, hogy a Nap utáni két legfényesebb égitest fedi el egymást, ráadásul a koromfekete éjszakában, illetve az esti szürkületkor.

Az esemény 16 óra 24 perckor kezdődik és 17 óra 25 percig tart. A négynapos holdsarló – újhold november 27-én volt – elfedi a Vénusz bolygót. A szép égi pároshoz csatlakozik a Jupiter bolygó is. Szabad szemmel káprázatos látvány lesz, fényképezni egyenesen kötelező. Igazán szép képeket távcsövekkel, hosszú fókuszú teleobjektívekkel lehet készíteni.

Remélhetőleg az időjárás nem hiúsítja meg a ritka látványt, mert legközelebb csak 2044. április 1-jén gyönyörködhetnek utódaink Vénusz-fedésben.