Műhús és rovarfehérje

– Komolyan gondolt, elhivatott zöldpolitika áll a vegetáriánus-vegán agitáció mögött, vagy valamilyen profán üzleti érdek?

– A klímaváltozás ellen meghirdetett harc jegyében elterjedt az a nézet, hogy minden szabadon legelésző állattól meg kell szabadulni, merthogy ezek károsak a környezetre. Helyettük kizárólag a nagyüzemi, kontrollált módon, nem feltétlenül állatokból előállított hússzerű termékekkel látnák el a növekvő lélekszámú emberiséget. Különösen a szarvasmarhát átkozzák, mert az nemcsak szén-dioxidod, de metánt is termel, és ez felmelegedést okoz – mondják nekünk. Az ember ősidőktől kezdve mindig tartott állatot, manapság azonban kezdik ránevelni a civilizációt a növényevésre. Skóciában például a tizenéves lányok 40 százaléka vegetáriánusnak vallja magát. Persze ennek megfelelően különféle egészségi problémákkal is küzdenek.

– Milyenekkel?

– Bár ezek a lányok még tinédzserek, akik 30-40 éven át szójadiétán és hasonló, szegényes növényi étrenden éltek, fizikai és szellemi hanyatlásra panaszkodnak. De amikor visszatértek a normális étrendhez, elmúltak a problémáik. Különösen veszélyes, ha gyerekekre kényszerítik rá a vegetáriánus étrendet, mert a fejlődésben lévő szervezetnek elengedhetetlenül szükséges az állati fehérje is.

– Igen, de itt a műhús! Ezt valóban a rákos sejtburjánzás mechanizmusán alapuló technológiával állítják elő?

– A műhús alapanyaga lehet növényi fehérje, ehhez ízfokozókat, színezékeket és más adalékokat, például az állagot biztosító ragasztókat és metil-cellulózt adnak. Ez utóbbit legalább bevallják, igaz, az emberi szervezet számára emészthetetlen és haszontalan, térfogatnövelőnek használják. A többi összetevőt ipari titokként kezelik. Ma már többféle műhúst forgalmaznak a multik. Svéd tudósok számos ilyen vega hús esetében vizsgálódtak, milyen hatásfokkal szívódnak fel belőlük a tápanyagok. Kiderült, hogy az emberi szervezet számára létfontosságú vas és cink egyáltalán nem szívódik fel, és az ilyen termékek emészthetősége rendkívül alacsony. Vannak olyan műhúsok is, amelyeket állati szövetből növesztenek sejttenyészetben. A sejtek tenyészfolyadékban szaporodnak, amibe aminosavakat, ásványi anyagokat, hormonokat és a fertőzések elkerülése érdekében antibiotikumokat kevernek. Elfogyasztva mindez bekerül a szervezetünkbe. Hosszú távú hatásukat illetően még nincsenek nyilvános vizsgálati eredmények, valószínűleg elég kockázatos az egész. A műhúshoz a meg nem született borjú véréből előállított szérumot is adnak. Angol neve is az, hogy magzati borjúszérum. Kutatják ennek a mesterségesen előállítható változatát is, de még nem sikerült áttörést elérni.

– Ez maga a horror!

– És rendkívül pazarló, valamint energiaigényes. Húszezer rostból jön létre nagyjából egy hamburgerre való műhús, aminek előállítása akár huszonötször annyi energia felhasználásával járhat, mint ugyanannyi valódi hús megtermelése legeltetett, természetesen tartott állatból.

– Akkor mégis mi szól mellette?

– Semmi. Nem is pörög úgy a műhúspiac, ahogy szeretnék, ezért került napirendre a rovarfehérje. Tény, hogy sokféle rovart fogyasztanak a világon ott, ahol ennek hagyománya van. Skóciában például az év adott szakában kiásnak egy bizonyos kukacot a földből, és egy meghatározott részét megeszik. Szívük joga. De a nagyüzemi, iparszerű rovartermesztés egészen más és újszerű.

– Nem mindegy, hogy a földből ássák-e elő, vagy kukacfarmon tenyésztik?

– Tudományos tény, hogy a nagyüzemi élelmiszeripar termékeiből visszamaradt és más szerves hulladékon nevelt rovarokba bekerülnek a nagyipari növénytermesztésben használt kemikáliák és nehézfémek. Onnan pedig átjutnak a fogyasztók szervezetébe. Hozzá kell tenni, hogy nagyon sok ember allergiás a rovarokra, még ha nem is tud róla. Magyarországon 2,5 millió ember szenved valamilyen allergiától, az egyik allergén például a mikroszkopikus méretű poratka, de sokan allergiásak a tengeri állatokra is.

– Nemcsak műhúsról és rovarokról beszélhetünk, de sok tejpótló termék is sorakozik már az üzletek polcain. Ezek hogy készülnek?

– A vega hús gyártásához egy, a szója gyökeréből származó fehérje génjét viszik át az élesztősejtekbe. A szójagyökeret amúgy sem az ember, sem az állatok nem fogyasztják. Tehát e gén segítségével állítják elő nagy mennyiségben a húspótlókat, a génmódosított fehérje pedig 60 százalékban benne marad a végtermékben. És hát ide is kellenek az adalékok, a színezékek, a ragasztók, amikről már beszéltünk. Ráadásul ezt a GM-élesztőt nem kell engedélyeztetni, mert nem közvetlen módon kerül a piacra, hanem egy ipari eljáráson keresztül, hivatalosan tehát az iparban használják. Az Európai Unió amúgy is szabad utat adna a GMO-technológiának, át is keresztelné az új típusú genetikai technikákat, amelyeknél az idegen gén beillesztése szerinte precíz módon történik. Ez azt jelenti, hogy nem lesz semmiféle biztonsági vizsgálat, és senki sem tarthat igényt kártérítésre a gyártóval vagy a forgalmazóval szemben.

– Még konzervatív gondolkodású emberekben is rendre felvetődik, valójában mi a baj génmódosított terményekkel…

– Ahol ilyet találunk, ott azt látjuk a megnövekedett vegyszeralkalmazás és a többféle transzgén használata miatt, hogy felborul a környezet biológiai egyensúlya, előbb a rovarok tűnnek el, aztán a madarak, amelyek ezekkel a rovarokkal táplálkoznak, és így tovább. Az első generációs génmódosított termékeket megfelelő kísérletek nélkül engedélyezték, a 2000-es évek elején tanulmányokat is írtak arról, hogy az emberre és az emlősökre teljesen veszélytelenek. Csakhogy a GMO-k termesztésbe vétele óta ugrásszerűen megnőtt például az embernél tapasztalható lyukasbél-betegségek száma, jelentősen nőtt a népesség allergiás érzékenysége. Természetesen nem vizsgálják és nem is ismerik be, hogy ebben a GMO-knak szerepük lehetne.

– Ha génmanipulált élelmiszert fogyasztunk, az milyen hatást gyakorol magára az emberi genomra?

– Ezt sem vizsgálják. Mert ha nincs vizsgálat, akkor nincs bizonyítható ártalom sem. Pedig azt már tényszerűen ki lehet mutatni, hogy a termények átalakításánál használt számos gén tovább él a szervezetünkben, és bekerül a bélrendszerünket ellenőrző immunrendszerünkbe, de a nyálkahártyánkban is felfedezhető. Hogy onnan hova jut tovább, egyelőre nem tudni, és nem tudni még azt sem, miként hat a génrendszerünkre. Ezért is aggasztó a következő tervezett lépés, vagyis az, hogy a DNS-ben tárolt genetikai információt közvetítő mRNS-eket igyekeznek bevinni a táplálékunkba.

– Visszatérve a GMO-technológiára, milyen arányban használják ma a világon?

– A szójatermelés 95-98 százaléka GMO-technológiával történik. Nagyon nehéz ma már olyan szójavetőmagot találni, amely ne volna GMO-tételekkel fertőzött. Például a svájci és az osztrák magashegyi legelők szomszédságában termelt vetőmag még GMO-mentes, ezért természetesen nagyon drága is. A magyar szója sem GMO-s, de azért nem nyugodhatunk meg. Régebben előfordult már, hogy igencsak jó áron eladtuk a GMO-mentes kukoricánkat a nemzetközi piacon, és GMO-s terményt hoztak be helyette az illetékesek, nyomott áron, takarmányozási célra. Jelentős profitot szülhet az ilyen tranzakció. De hát nem minden a profit!

– Friss hír, hogy tanulmányok születnek a világban az önellátó kertgazdaságok felszámolásának szükségességről. Hová vezet ez?

– Megjelent egy, a Világgazdasági Fórum által is támogatott elemzés arról, hogy egyetlen adag otthon készült étel ötször annyi energiát használ fel, mint ha nagyipari módon állítanák elő. A Világgazdasági Fórum fel is kérte a Föld kormányait, hogy próbálják leállítani a termények otthoni termesztését és a belőlük való ételkészítést. Tudni kell, hogy a kommunisták is azért üldözték az önállóan gazdálkodó parasztokat, mert azok saját földjükön, saját terményeikkel teljes egészében el tudták tartani magukat. Vagyis szabadok voltak, fizikai és szellemi értelemben egyaránt.

– De ki termeli meg majd a jövőben a szükséges élelmiszert, és milyen formában?

– Gigantikus nagyvállalatok. Közeli példa rá Ukrajna. A globális elit igyekszik olyan szabályokat hozni, hogy a kicsi és közepes gazdaságok ne tudjanak fennmaradni. Azok a traktoros tiltakozások, amelyeket ma látunk szerte Európában, már az új világrendnek szólnak. Nemcsak gazdasági, de társadalmi és civilizációs tekintetben is.