Az elmúlt évben szokatlanul sok helyen indult meg a föld az emberek lába alatt. Hogy csak a legnagyobbakat említsük: januárban Mexikóban (7,8), Törökországban (6,5), februárban Kínában (6,8), a Fülöp-szigeteken (6,2), Japánban (5,1), májusban Szlovákiában (4,2), Algériában (6,7), Japánban (7), Indonéziában (6,4), Algériában (5,8), Kínában (6,12), Törökországban (5,6), augusztusban Görögországban 0(6,4). Természetesen ezeknél sokkal többet regisztráltak, de a fentiek voltak a legerősebbek. Sokszor elhangzó kérdés, hogy van-e valamilyen összefüggés az időben közel történő földmozgások között? A szeizmológusok véleménye ebben megoszlik; egyesek szerint nincs semmi kapcsolat, mások szerint földrengéskor feszültségek oldódnak fel a földkéregben, ami oda vezethet, hogy valahol másutt keletkezik mechanikus feszültség. Hatos erősségű évente százszor, hetes több mint tízszer, nyolcas legfeljebb egyszer-kétszer fordul elő évente a világon. A még jól érezhető 3-as magnitúdójú rengések száma már százezer körüli. A magnitúdó a Richter-skála szerint értendő.

A XX. században számítások szerint mintegy 4 millió ember vesztette életét természeti katasztrófák következtében (áradás, hegyomlás, viharok, vulkánkitörés stb.) –, közülük 2 millió életet földrengés vett el. Érthető, hogy az embereket és a kutatókat nagyon foglalkoztatja az előrejelzés, mivel ezzel csökkenteni lehetne az áldozatok számát. A földmozgás kialakulásának mikéntje azt is előrevetíti, hogy az előrejelzés nem egyszerű dolog és talán soha nem is lehet pontosan megjósolni, hogy hol, mikor és mekkora erejű földmozgás lesz. Ugyanis a földrengések nem egyenletesen oszlanak meg a Föld felszínén, 90 százalékuk néhány övszerű, keskeny régiót sújt. Ennek az az oka, hogy a bolygónk szilárd kérgét alkotó lemezek töredezettek, az évmilliók során földarabolódtak, és a törésvonalak mentén a lemezek elmozdulnak, összeütköznek és torlódnak. A lemezhatások mentén feszültségek halmozódnak föl az elmozdulások következtében, ami idővel a kőzet töréséhez vezet; ez a törés maga a földrengés, az energia rugalmas hullámként sugárzódik szét minden irányba.

A Földközi-tenger környéke az egyik legmarkánsabb földrengéses terület, de ilyen az észak-anatóliai törésrendszer, az utóbbihoz hasonló a kaliforniai Szent András-törésvonal, és ilyen zóna húzódik a Csendes-óceán partvidékén is. Régente az volt a felfogás, hogy a nagyobb, egységes lemezek közepén nemigen mozdul meg a föld, de erre rácáfolt több, hasonló geológiai felépítésű régióban történt rengés. A XX. században mintegy 80 olyan földindulást regisztráltak, amelyek egyenként ezernél is több halálos áldozatot követeltek. Hét olyan nagy erejű földrengés pattant ki az észak-anatóliai törésrendszer mentén az elmúlt 60 év során, amelynek magnitúdója elérte a 7-es értéket, ezért ez a terület különösen veszélyeztetett. A legtöbb áldozatot követelő katasztrófa 1900 óta 1976-ban volt Kínában, ahol a becslések szerint 260 ezer ember halt meg egy 7,5 erősségű rengésben. 1920-ban és 1927-ben ugyancsak Kínában 200 ezren vesztették életüket, 1923-ban Japánban 143 ezren, 1970-ben Peruban 70 ezren, Japánban 143 ezren, 1990-ben Iránban 50 000-en, 2003-ban ugyancsak Iránban 30-40 000-en. Az áldozatok száma sok mindentől függ: a rengés epicentrumának környéke mennyire sűrűn lakott, milyen mélységben van a földrengés fészke, milyen házakat építenek a kérdéses területen, milyen magnitúdójú a rengés?

Az előrejelzéshez elengedhetetlen az adott területről készített földrengés-statisztika. Emellett olyan jelek is vannak, amelyek fölhívhatják a figyelmet egy-egy közelgő veszélyre, például általános, hogy megváltozik az állatok viselkedése (a lovak nyugtalanok, a halak kiugrálnak az akváriumból, az 1976-os kínai földrengés előtt a patkányok és az egerek fölmásztak a villanypóznákra). A geodéziai mérések is sokat segíthetnek (nagyobb rengések előtt megváltozik két pont távolsága a felszínen, de szintkülönbség-változások is bekövetkezhetnek), megváltozhat a földmágnesesség, a földi áram, a kutak radargáztartalma stb. Van ahol szeizmográfokat telepítenek a veszélyeztetett területre (például a Szent András-törésvonal mentén, Parkfield városba), van – például Mexikóvárosban – ahol érzékelőket állítottak föl, amelyek elektromos jelzéseket küldenek veszély esetén, és a jelek minden rádióban és televízióban megszakítják az adást. A menekülésre mintegy 50 másodperc áll rendelkezésre.

Modernebb eszközökkel is próbálkoztak. A golflabda nagyságú Lageos-2 lézer-geodinamikai műhold 426 apró prizmája a Földközi-tenger térsége felé van irányítva, ahol a párja méréseket végez és lézersugarakat küld a műholdnak. Ezzel a földrészek lassú mozgását mérik. A fejlett országokban előírások szabályozzák a földrengésbiztos építkezést.

Veszélyes építményeket – völgyzárógátakat, atomerőműveket, vegyi- és robbanóanyag-gyárakat, veszélyeshulladék-tárolót és -raktárakat – nem engednek szeizmológiailag aktív területre építeni. Tokióban az új házakat olyan nehezékekkel látják el, ami csökkenti a rázkódást. A lakosság számára évente rendeznek földrengésgyakorlatot, az 1923-as katasztrófa napján; ebben 10-12 millió ember vesz részt. Egyébként Tokió kormányzósági negyedében működik a világ legkorszerűbb katasztrófamegelőző irányítóközpontja. Igaz, a kobei földrengéskor (1995-ben) nem működött rendeltetésének megfelelően a központ, ugyanis ha a rengés epicentruma közel van a felszínhez, nem lehet fölmérni a veszélyt.

Több szakértő szerint a Föld szeizmikus energiájának 10 százaléka Japánnál koncentrálódik. A világ leginkább veszélyeztetett területei az Egyesült Államok nyugati része, Törökország, Görögország, a Fülöp-szigetek és Japán. Magyarország lényegesen nyugodtabb régióban fekszik, de itt is található veszélyesebb terület: Komárom, a Móri-árok, a Kapos-vonal, Eger, a Jászság és Zala megye északi része. Hazánk területén évente négy-öt 2,5-3,1 magnitúdójú, az epicentrumban jól érzékelhető rengésre kell számítani, amely károkat még nem okoz. Ennél erősebb, 5,5-6,0 magnitúdójú földmozgásra 40-50 évente egyszer kerül sor. Az elmúlt évben több helyen is megmozdult a föld: Körmend közelében (3,9), Sályban (2,2 és 3,1), Győr-Moson-Sopron megyében, Tolna megyében, kétszer Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Nógrádban. December 16-án Nagykanizsa közelében 3,7-es magnitúdójú mozgás volt, szilveszterkor Pécsett 3,1 erősségű. A közelmúlt legnagyobb rengését 1985-ben Berhida és Peremarton környékén észlelték, amely 4,9 erősséget ért el, de emlékezetes az 1956-os Dunaharaszti környékén bekövetkezett földindulás is.

Az megbízható előrejelzés mindenesetre máig megoldatlan. Egy nagyobb rengésre csak fölkészülni lehet, hogy kisebb legyen az áldozatok száma és az anyagi kár.

* * *

Bám pusztulása

2003. december 26-án a Richter-skála szerinti 6,3–as erősségű földrengés rombolta le a délkelet-iráni Bám városát. A korábban 80 ezres városban és környékén legalább 35 ezer ember halt meg. Gyakorlatilag minden összeomlott, amit vályogtéglából építettek.

A földrengésveszély ismert volt a térségben, ugyanis itt találkozik az indo-ausztráliai, az iráni és az utóbbit felgyűrő arábiai kőzetlemez. A mostani város a régitől nem messze épült fel. A legnagyobb tragédia a több tízezer ember halála, a több mint harmincötezer sebesült és a több ezer árván maradt gyermek, emellett azonban óriási a kulturális veszteség is.

Elpusztult az óváros és a világ legnagyobb agyagtégla erődje. A 20 hektár területű Citadella a világörökség-listára kerülés előtt állt. A 36 őrtoronnyal és a 14 méter magas várfallal védett, több mint 1800 éves szassanida kereskedőváros nagy része a harmadik nagy perzsa birodalom idején (1502–1722) vályogból és pálmafarönkökből épült. 1722-ben az afgán támadás miatt néptelenedett el először az óváros.

A Perzsa Birodalom végvára volt a lovas nomád törzsekkel szemben. A Citadella 200 méterrel a lakónegyed fölé magasodott, melyet egy mesterséges dombra építettek. A óvárost 1931-ben hagyták el utoljára, azóta lakatlan volt. Rafszandzsáni elnök 1993-ban arra buzdított, hogy minden iráni menjen el életében egyszer Mekka mellett Bámba is.

Lantos Zsolt Gábor, Kelemen Miklós