Budapest jelenleg az egyik legporosabb főváros az uniós nagyvárosok között. Évek óta gondot okoz, hogy az egészségügyi küszöbértéket meghaladó porszennyezettség esetén sem rendelhettek el szmogriadót az illetékes szervek, mert hazánkban a kéndioxid és a szálló por együttes koncentrációjának megemelkedése esetén rendelhettek volna el riadót. Így hiába emelkedett a „púderpor” értéke az egekbe, mivel küszöbértéke önállóan nem létezett, csak szívták a fővárosi emberek a gyilkos szennyező anyagot.

Bizonyára sokan emlékeznek a tavalyi év végén kialakult helyzetre, amikor a Kárpát-medencébe „beült” ködös-szennyezett levegő és a szélcsendes idő olyan állapotot teremtett, hogy napokon át tanácsosabb lett volna otthon maradni elsősorban a gépkocsiknak, de az embereknek is. A mérőállomások az egyes gázokból olyan értékeket mértek, amelyek jócskán meghaladták az egészségre káros mennyiséget. Mindeközben az illetékesek azt várták, hogy föltámadjon a szél és kisöpörje a szennyezett levegőt, de szmogriadót nem rendeltek el. A környezetvédelmi tárca mérőrendszere napokig nem működött, az ÁNTSZ jelentésében csak annyi állt, hogy a hóesés és a karácsonyi gyér forgalom majd javít a helyzeten.

Honnan kerül a por a levegőbe? Sorolhatnánk számtalan lehetőséget, de nem is a hamar leülepedő, nagyobb szemcsékkel van komoly baj, hanem a levegőben hosszú ideig lebegő, mikroszemcsés, púderszerű porral. Mindennapi jelenet a fővárosban, hogy egy-egy száguldó autó után percekig köhögnek, tüsszögnek és szitkozódnak a járókelők, mert a fölvert por ingerli a légzőszerveket.

Mondhatnánk, hogy természetes dolog, ha nagyobb szél behord a városba növényekkel kevésbé borított területekről földet, homokot. Ezzel nem is lenne nagy baj, de ehhez csatlakoznak a csúszásgátlók kiszórt, fölhalmozott apró részecskéi, a megszáradt, töméntelen mennyiségű kutyaürülék pora, az építkezés után az utcán hagyott építési „maradék”, amit kényére-kedvére hord a szél. Ezek ellen is lehetne védekezni, ha a főváros tisztasági mosása megfelelően működne. Mert hiába gyűlik össze a por a különböző zugokban, a járdák szegélye mentén, a sínek között és mindenütt, ha lemosnák, megelőzhetnék a bajt. Élhetőbb világvárosokban napi megszokott látvány az utak mosása, és nem is csak a tisztaság okán, hanem a por megszüntetése érdekében.

Már rövid távú emelkedése is izgatja a nyálkahártyát, köhögést és nehézlégzést válthat ki, a tüdőben felszívódva pedig gyulladásos folyamatot indíthat el, aminek következtében a vér alvadékonysága, vérrögösödés léphet föl. Növekszik az asztma és a krónikus légcsőhurut-fellángolások miatti orvoshoz fordulás, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. A levegőhigiénés index legmagasabb, „veszélyes” kategóriájában az összes halálok miatti halálozás is növekedhet.

A szálló por még a legalacsonyabb koncentrációban is káros. Minél kisebb a porszemcse átmérője, annál mélyebbre jut a tüdő hörgőibe, annál jobban megtapad, szinte belefúródik a légzőszervek nyálkahártyájába és súlyos légzési bántalmakat okoz. Beépülnek a porszemecskék a tüdő falába, csökkentve a légzési felület hatékonyságát, súlyos asztmatikus panaszokat okozva. Az idősek, a légzőszervi betegségben szenvedők panaszai súlyosbodhatnak.

A hatékony fellépés egyik legnagyobb akadálya, hogy nincsen egységes mérték, amelyet az EU országai egyöntetűen használnának, bár egyre többet beszélnek egy általános, egészségügyileg jól értékelhető, közös skála kialakításáról. Az egyes légszennyezők egészségkárosító hatásai is különfélék. A nitrogén-dioxidok elsősorban a járművek üzemanyagának égéstermékeiből keletkeznek, valamint az energiatermelésből és a fűtésből.

Irritáló hatású gázok, csökkentik a tüdőfunkciót és magas koncentráció esetén a légutak összeszűkülnek. Forgalmas utak mentén többen válnak asztmásokká, de hozzájárul a szív és tüdő betegségeinek kialakulásához is. A kén-dioxid fő kibocsátója az energiaipar, a széntüzelés és a közúti közlekedés, bár az utóbbi időben csökkent a szennyezés mértéke. Hatása régóta ismert, az asztmában szenvedők hevesebben reagálnak rá, izgatja a légzőrendszert.

A talajközeli ózon másodlagos szennyező, amely az elsődleges szennyezőkből fotokémiai úton alakul ki. Izgatja a szemet és a légzőszervek nyálkahártyáját, súlyosbítja a hörghurutot és az asztmát csakúgy, mint a pollenallergiás tüneteket.

A szén-monoxid a szénvegyületek tökéletlen elégésekor keletkezik, elsősorban belső égésű motorokban. Gyengíti a vér oxigénszállító képességét, oxigénhiányos állapotot idézhet elő. A szén-monoxid-mérgezés tünetei fejfájás, hányás, súlyos esetekben eszméletvesztés és halál.

A most hatályba lépett, légszennyező anyagokra országos rendelet alapján a legkritikusabb időjárási helyzetekben a levegő minőségét érezhetően javító, korlátozó intézkedéseket vezethetnek be a települések önkormányzatai. Hazánkban jelenleg hét városnak – Budapestnek, Miskolcnak, Pécsnek, Debrecennek, Győrnek, Tatabányának és Szegednek – van érvényes szmogriadó-rendelete, a kisebb településeken a környezetvédelmi felügyelőségek kezdeményezik a helyiek tájékoztatását.

Bár addig jogi szabályozás híján nem volt arra példa hazánkban, hogy szálló por miatt szmogriadót rendeltek volna el, ez október 25-e óta megoldódott, csak élni kell vele. A veszélyről akkor kell tájékoztatni a lakosságot, ha a por mennyisége két napon át köbméterenként meghaladja a 75 mikrogrammot. Riasztásra akkor van indok, ha ez az érték – két napon át – a 100 mikrogrammot is meghaladja és a meteorológiai előrejelzések szerint nem is várható javulás.

Az ÁNTSZ adatai szerint a főváros levegője a szálló por okán már az egészségtelen kategóriába tartozik. Legrosszabb a helyzet az Erzsébet téren és a Honvéd Sporttelepen, csak Pesthidegkúton van úgynevezett kockázatmentes levegőkörnyezet.

A Levegő Munkacsoport évek óta küzd azért, hogy valamilyen módon csökkentsék a szálló por mennyiségét a főváros levegőjében. Az általuk közölt adatok szerint Budapesten kétezer ember hal meg idő előtt a porszennyezettség miatt, és a megbetegedések száma az elmúlt évtizedekben a tízszeresére nőtt. A statisztika szerint 2006-ban a leggyakoribb halálokok között az ötödik helyen szerepel a hörghurut, a tüdőtágulat és az asztma.

(hankó)