Diétás receptek tucatjait végigpróbálva, arra a következtetésre jutottunk, hogy a levek csupán önmagukban egyszer sem szerepelnek a „diétahóbortok” között. Vajon miért? Azért, mert a levek maradandóak. A friss gyümölcs és zöldséglevek a vitaminok, ásványi anyagok, enzimek és egyéb fontos összetevők gazdag tárházát alkotják, s mivel ezek folyadék formájában kerülnek a szervezetbe, nem kell az emésztőrendszernek energiát pazarolni a felszabadításukra. Ennek eredményeként a szervezet gyorsan és könnyen, a legteljesebb mértékben tudja hasznosítani a friss levek tápanyagait.

Kipróbáltam már én is mindenféle csoda fogyókúrát, hogy a kapkodó, stresszes étkezés, valamint a mozgásszegény életmódom következményeként felszedett kilóimat leadjam, de a kívánt eredmény minimumát sem sikerült elérnem. Tavaly nyáron olvastam a dunabogdányi léböjtkúráról, a szinte hihetetlen eredményekről, és elhatároztam, én is kipróbálom. Egyúttal magamat is kipróbálom, képes vagyok-e, hacsak egy hétre is, változtatni az évtizedek alatt belém rögződött rossz szokásaimon.

Többszöri időpont-módosítás után, testileg-lelkileg és szellemileg teljesen kimerülve egy pénteki napon, dél körül érkeztem meg Bartos Éva mentálhigiénikus vendégházába Dunabogdányba. „Sorstársaim” már a hangulatos nappaliban ülve, kedélyes beszélgetés közben várták a későn érkezőket, hogy együtt költhessük el a kúra előtti utolsó szilárd ebédünket. Az asztalt nyolcan ültük körül nagy elhatározással, és még nagyobb várakozással – hat nő és két férfi. Éva mindannyiunk kíváncsiságát kielégítendő, elmagyarázta nekünk a böjt anatómiáját, szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásait, amit az elkövetkezendő tíz napban remélhetőleg mi is tapasztalni fogunk saját magunkon.

Mi is a böjt valójában? Hippokratész szerint a böjt elve az, hogy a leegyszerűsített étkezés időszakában a szervezet mozgósítani tudja tartalékait, öngyógyító, regeneráló képességét, és megtisztítja önmagát. Ma, amikor a fitnesz, wellness korát éljük, egyedül a testedzés, a testépítés, a táplálkozás és a vitaminok szerepét hangsúlyozzák, de arra is gondolnunk kell, hogy ezek mellett a kiválasztásnak, a salakanyagok eltávolításának ugyanolyan tökéletesen kell működnie a szervezetben, mint a test építésének, hiszen a betegségek nagy részének kialakulásában valójában a tökéletlenül működő kiválasztás az oka. A Buchinger-Lützner-féle gyógyböjt – amire mi is vállalkoztunk – Európa-szerte ma az egyik legismertebb modern léböjtkúra. Magába foglalja a szervezet áthangolását az úgynevezett „belső energiaprogramra”, továbbá olyan napirend szerint végezhető, amely alkalmas a sokoldalú méregtelenítésre. Ez a gyógyböjt minden korábbitól való hirtelen elszakadást jelent. Teljes szilárd táplálékmegvonást, csak gyógyteákat, zöldséglevesek szűrt levét, ásvány vagy PI vizet, és kevés gyümölcslevet szabad fogyasztani a nap folyamán. A salaktalanított, felesleges készletektől és pangó testnedvektől felszabadult szövetek egyidejűleg fájdalommentessé is válnak, végre „fellélegeznek”. Aki a léböjtre vállalkozik, annak el kell vonulnia egy természetes, csöndes környezetbe, ahol a szabad levegőn túrázhat, napozhat, szaunázhat, de mindenképpen „ingerszegény”, szilárd táplálékmentes legyen a környezet.

Megvallom őszintén, el sem tudtam képzelni, mi lesz velem itt ilyen hosszú ideig, hiszen szinte hozzászokik az ember a zaklatott, rohanó életmódhoz, és nem tud magával mit kezdeni, ha néha kiszakad belőle. Felesleges volt izgulnom, ugyanis a kúra ideje alatt állandó elfoglaltságról gondoskodott tanárunk, nem volt egy perc sem, amikor unatkoztunk volna. Napjaink egészségünk újra megszerzése és megóvása érdekében pedagógusi precizitással, tudatosan voltak beosztva úgy, hogy szinte repültek. Gyakran hallottuk Évától, hogy ez a „biológiai nagytakarítás” az izmainkban, kötőszöveteinkben, sejtjeinkben, a vérben és a zsírszövetekben lerakódott méreganyagok kitisztulásához vezet, amelyet a táplálkozásunkban gyakran fellelhető tartósítók, ízfokozók, aromásítók, állagjavító kemikáliák és nem utolsósorban a gyógyszerek melléktermékei okoznak. Érdekességképpen arról is beszélt, hogy ezen időszak alatt a szervezet kényszeríti magát a megtisztulásra és ilyenkor, egyénektől függően, a bennünk lappangó betegségek felerősödhetnek. Akkor még nem gondoltam, hogy ez éppen velem fog megtörténni.

A harmadik napon egyik fogam gyulladt be olyannyira, hogy egy fájdalmas éjszaka után már a kúra megszakításán gondolkodtam. Éva nyugtatott, hogy várjunk még egy picit azzal a fogorvossal. Hamarosan megérkezett a ház orvostanácsadója, dr. Sári Erzsébet belgyógyász főorvos, aki mint orvos-természetgyógyász praktizál és hozzálátott a gyógyításomhoz. Hihetetlen és ismeretlen volt számomra ez a módszer, hogy egy gyulladt fogat akupunktúrával és homeopátiás szerekkel milyen gyorsan és hatékonyan lehet gyógyítani minden drasztikus beavatkozás nélkül. Pár óra múlva megszűnt a fájdalom, estére múlóban volt a daganat az arcomról, reggelre pedig, mintha soha nem is lett volna, elmúlt a gyulladás.

Testünk, lelkünk ápolásáról és kényeztetéséről Éva csodálatos hozzáértéssel és odafigyeléssel gondoskodott. Reggeli után masszázs, testtekercselés, torna, kozmetikus, szolárium, szinte észre sem vettük, hogy már itt az ebéd ideje, ami után kényeztető májpakolással, kétórás csendes pihenő után következett a karcsúsító kemény menetelés hegynek fel, hegyről le. Az első napokban ez volt az egyetlen program, ami a javarészt ülőmunka, és a nemrégen elhagyott dohányzás következtében nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, ugyanis ziháló tüdővel, a többiektől jócskán lemaradva, fájdalmas izomlázat szerezve tudtam csak teljesíteni a megadott távot. Egy-két nap múlva azonban, mikor saját magamon éreztem a gyalogtúra eredményét – kezdett vékonyodni a derekam, erősödött a lábam, már beszélgetni is tudtam menet közben – a többiekkel együtt nagyon élveztem a csodálatos dunakanyari tájat, a leapadt Duna medrében a kavicsok csikorgását a talpunk alatt.

Megtérve a túráról, élvezettel szürcsöltük a frissen facsart gyümölcslevet, majd ki-ki kedve szerint olvasással, beszélgetéssel töltötte el a hátralévő időt a vacsoráig, ami után következett a nap fénypontja, a szaunázás.

Nagyszerű szervezéssel és előrelátással Éva – mivel csak újságunkban hirdeti kúráját – olyan embereket hozott össze, akik hasonló felfogásúak és gondolkodásúak, így szinte magától értetődően nagyon jól kijöttünk egymással, sokat beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában.

Észre sem vettük, és elérkezett az utolsó nap, amikor is a várva várt és remélt eredményt is megismerhettük, nevezetesen, hogy mennyit fogytunk kilóban és centiben, és bár sajnáltuk, hogy el kell válnunk, de már alig vártuk, hogy ki-ki hazaérve besöpörje az elismerő szavakat és dicséreteket, hogy mennyire megváltoztunk külsőleg és belsőleg egyaránt.

Végezetül álljon itt néhány gondolat a társaimtól, akiket a hazaindulás előtt kérdeztem arról, milyen elvárásokkal érkeztek, és milyen tapasztalatokkal lettek gazdagabbak.

Ferenc, agrármérnök: – A böjt elmélete és gyakorlata nem új keletű számomra. Ezelőtt öt évvel került kezembe egy könyv a böjttel kapcsolatban, mely mély benyomást tett rám. Úgy érzem, egy tudati változáson segített át, s ez a későbbiekben meghatározóvá vált az életemben. Heti egynapos böjtökkel kezdtem, majd rövid időn belül évi három-négy alkalommal, három-négy napot böjtöltem. Határozottan éreztem és egyértelművé vált számomra a jótékony hatása. Mindezt odahaza, egyedül végeztem a mindennapi munkám mellett, meg kell mondani, némi nehézséggel. Aztán tavaly májusban jöttem el először ide a Dunakanyarba, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Itt minden rendelkezésemre áll, ami a böjt lényegéhez hozzátartozik. Az egész egy meghitt, családias hangulatban zajlik. Tudatosan, tervszerűen vannak felépítve a napok, programok, étkezések, és mellé a gyönyörű táj. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a kúrát vezető háziasszonyunkat, Évikét, akinek a személyes kisugárzása, egyéni varázsa, és persze sok esetben pedagógiai érzéke kellemessé és sikeressé tudja tenni ezt a kúrát. Az ő testi és lelki mivolta bizonyíték arra, hogy igenis van értelme és létjogosultsága a böjtnek. Ezért vagyok itt immár másodszor, és a reményeim szerint, ezentúl minden évben kétszer.

Erzsébet, vegyészmérnök: – Úgy gondoltam, egyszer az életben ki kell próbálnom magamat, van-e akaraterőm, kibírok-e tíz napot böjtölve. Örömmel tapasztaltam, hogy képes vagyok rá, nagyon jól érzem magam. Éva olyan légkört valósított meg, ahol egymásra és önmagunkra is odafigyelve lehetővé tette számunkra ezt a bizonyítást. Sok mindent tanultam életformáról, életmódról, útmutatást, amit magamra nézve is hasznosíthatok. Emellett azt mondhatom, egy kicsit önmagamra is találtam, nemcsak testileg, hanem szellemileg is megújultam. Nekem nagy élmény volt ez a tíz nap, érdekes emberekkel találkoztam, és abban is biztos vagyok, hogy visszajövök.

Erzsébet, háziorvos: – A sajtóból szereztem tudomást arról, hogy létezik itt egy léböjtkúra, ami nemcsak léböjtkúra, hanem testi-szellemi, lelki életünk formálásához is hozzásegít. Az volt az indíttatás, hogy a mindennapi nagy hajszában is meg tudjak állni, amihez ezt a tudást is el kellett sajátítanom. Eldöntöttem, hogy továbbviszem ezt a felfogást, elsősorban a családomba, valamint a betegeim körébe. Nagyon sok mindent kaptam, új barátokat, testi-lelki töltődést, hogy ha az ember hittel csinálja, amit elkezdett, annak meg is van a gyümölcse. Nagyon jó, hogy négy kilót fogytam is, de legfontosabb számomra az érzés, amit magammal viszek.

Márta, gyermekgyógyász szakorvos: – Én nagyon hiszek a test és a lélek egységében. Azt gondolom, hogy egy ilyen méregtelenítő-tisztító léböjtkúra csak akkor működhet jól, ha ez mind testi, mind lelki szinten jól működik. Számomra fontos volt az elgondolás is, tehát az, hogy valahogy kikerüljünk abból a mindennapi taposómalomból, ami mindnyájunkat egy kicsit megbetegít – mondhatom ezt sajnos -, és lelkileg is meg tudjunk újulni. A testi megújulást biztosította ez a léböjtkúra, ugyanakkor ezzel együtt egy lelki megújulást is kaptunk, az itteni elzártságban az itteni közösségtől, egy kicsit egymást építve és egymást szépítve. Fontosnak tartom a rendszerességet, a napirendet, amit követünk, ez ad egy tempót a napunknak, ami mind testi, mind lelki szinten működik. Ez az, amit otthon nem lehet megcsinálni. Azt, hogy nem eszünk, illetve csak leveket iszunk, azt nagy nehezen, de meg lehetne valósítani, ám ezt a fajta rendszerességet, hogy mindig van valami jó program, ami ilyen vagy olyan szempontból használ nekünk, ezt otthon nagyon nehéz megvalósítani. Túl a tizedik napon, nagyon jól érzem magam, számomra a testi-lelki felüdülés volt a legfontosabb.

G. E.