A hidegek elmúltával, a hóolvadás után itt az ideje, hogy kimerészkedjünk a kertbe, és eltakarítsuk a tél utolsó maradványait. Mihelyt a fagymentes száraz idő beáll, kezdjük el az örökzöldek, főleg az erősen vízigényes és öntözőrendszerhez szoktatott tuják öntözését, ami elsősorban a csapadékszegény telek után fontos.

Öntözés előtt a növény körüli talajt lazítsuk fel ásóval, hogy a víz könnyen behatolhasson a gyökerekhez. Az öntözést inkább ritkán, de alaposan végezzük el, semmint gyakran, de kevés vízzel. Öntözés után a talajt tőzeggel vagy istállótrágyával takarjuk le, így nehezebben szárad ki a föld felszíne. Amikor a talaj teljesen kiengedett, az ősszel telepített bokrokat nézzük meg, hogy nem fagytak-e fel. A talaj fellazulásának mértéke határozza meg, hogy elegendő-e a növény töve körül a talaj megtaposása, vagy újra kell ültetnünk. Amennyiben a talaj csak mérsékelten nedves, ajánlott megöntözni.

Az ősszel nem visszametszett, újonnan telepített díszcserjéket legkésőbb március végéig metsszük vissza, a törpecserjékre és a tűlevelűekre ez természetesen nem érvényes, ha megfelelő nagyságú konténerben vásároltuk meg, és a gyökérlabda az ültetés során nem sérült meg. Az őszi telepítésű cserjék metszésénél figyelembe kell vennünk, hogy a cserje ágaiból erős vázat szeretnénk képezni, így a gyengén növekedő fajoknál egyharmadukra, az erősebb növekedésűeknél pedig felére vágjuk vissza az ágakat. A cserje alakjának kialakítása a következő évek feladata.

A hónap vége felé, ha az időjárás kedvező, a cserjéinket és a rózsáinkat ki kell takarni, és meg kell metszeni, mielőtt a rügyeik túlságosan megduzzadnának. A takarás eltávolítása után óvatosan metsszük meg rózsáinkat részben a töviseik miatt, részben pedig azért, mert a már duzzadt szemek hamar lepattannak a szárról. A rózsák főképpen azokon a hajtásokon virágzanak, amelyek az előző évi hajtásokból fejlődnek. Annak érdekében, hogy erős, szép és nagy virágot hozó hajtások fejlődjenek, viszonylag erősen metsszük vissza a töveket. A visszametszést az egyes fajok növekedési üteméhez mérten kell elvégezni.

A gyengén növekedőket három erős, jól fejlett szemre, az erősen növekedőket öthat szemre vágjuk vissza. Emellett az összes, előző évben fejlődött gyenge hajtást távolítsuk el, mert azok úgysem hoznának tetszetős virágokat. Ha a bokor túl sűrű, ritkítsuk meg. Március végén az évelő díszfüveket is visszavágjuk, amit az új szárak fejlődésnek indulása előtt kell megtennünk. Az örökzöld füveket, mint például a zabfüvet, nem kell visszametszenünk, mert maguktól kitisztulnak. A visszametszéseket a föld fölött egy tenyérnyire kell elvégezni.

A díszcserjék ültetését, a sövények telepítését már akkor elkezdhetjük, amikor a talaj felengedett. Az új sövény telepítéséhez a talajt legalább két ásónyom mélyen lazítsuk fel. Szélessége attól függ, milyen növényből alakítjuk ki a sövényünket.

Az ültetési távolságról vásárláskor a faiskolákban, növényárudákban célszerű információt, javaslatot kérni. Az öreg, kiritkult sövényeket radikális visszametszéssel és a hiányok pótlásával tehetjük ismét sűrűvé. Cserje vásárlás előtt hasznos felmérni a kertünkben lévő szabad helyet, ahova ültetni szeretnénk. Figyelembe kell vennünk a terület nagyságát, a növény magasságát, szélességét, a lombozat jellegét (örökzöld, télizöld, lombhullató stb.), a virágzási idejét, valamint virágainak a színét. Cserjéket ültethetünk egyedülállóként, csoportosan vagy sövényként.

Vásárláskor feltétlenül kérdezzünk rá a növény végleges paramétereire. A kertépítés során fűszernövényeknek is kialakíthatunk egy kisebb ágyást, lehetőség szerint ne a kert legtávolabbi pontján, hanem olyan helyen, amely a konyhából gyorsan megközelíthető.

Március végén megkezdhetjük azoknak az évelőknek az ültetését is, amelyek nyáron és ősszel virágoznak. A tőosztásnak és az átültetésnek is most van itt az ideje. A túl nagyra nőtt évelőket óvatosan ássuk ki úgy, hogy a gyökerek ne sérüljenek meg. A tőosztásnál ügyeljünk arra, hogy minden szétválasztott növényrészen több, egészséges hajtáscsúcs legyen. A gyökereket kicsit vágjuk vissza.

A szétosztott töveket, ha lehetőség van rá, azonnal ültessük be új helyükre, megakadályozva a kiszáradásukat. Évelőknél ügyeljünk arra, hogy ugyanazt a fajt ne ültessük ugyanarra a helyre. Ha a kert bármely részére gyorsan akarunk valami színeset varázsolni, egynyári növényeket elepítsünk. Ezt az egyszerű megoldást érdemes választani az új kerttulajdonosoknak, akik gyorsan akarnak szép területeket létrehozni a kertjükben. (A már beállott kert is feldíszíthető ily módon).

Az egynyári növények jól használhatóak üres helyek kitöltésére, virágládákba ültetve, tökéletes díszek az erkélyen, a teraszon vagy a járda mellett. Azonban ne felejtsük el, hogy az egynyári virágágyak munkaigényesek, ne ültessünk többet, mint amennyinek a gondozását kényelmesen meg tudjuk oldani. A növények magjait elvethetjük saját magunk is, de csíráztathatjuk őket a szobában egy melegebb ablakpárkányon, vagy megvásárolhatjuk a már virágzó növényeket kertészeti árudákban a nyár elején. Addig ne ültessük el őket, amíg a fagyveszély el nem múlik. Az egynyári növényeknek jó talajra, sok napsütésre és megfelelő védett helyre van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Ha azt akarjuk, hogy folyamatosan virágozzanak, gyakran kell öntözni, tápoldatozni őket, és az elnyílt virágokat rendszeresen el kell távolítani róluk.

Március végén a hidegágyba vethető egynyári virágok magjait is elvethetjük. Ilyenek például a nyári viola, az oroszlánszáj, a szalmavirág és a rézvirág. Olyan ritkára vessük, hogy minden növénynek legalább kétszer két centiméternyi tenyészterület jusson. Ha sűrűbben kel ki, ritkítsuk. Az elvetett magokat csak olyan vastagon takarjuk földdel, amilyen széles a mag, amit vetünk. Kelésig tartsuk nedvesen a magágyat.

————————

Mindig zöldebb?

Kertünk szépségét alapvetően meghatározza gyepünk, pázsitunk állapota, ezért fontos hogy a gyepfenntartás alapvető technológiai elemeit jól alkalmazzuk.

A gyep gondozásának alapvető elemei a gyeplevegőztetés, a nyírás, az öntözés, a tápanyag-utánpótlás, valamint a gyomirtás. A gyep kizöldülése előtt jót tesz a pázsitnak a gyepszellőztetés. Kisebb területen ez megoldható gereblyézéssel is, nagyobb terekre használjunk inkább szellőztető gépet. A gereblye vagy a gyepszellőztető fogai kitépik a fű közül a mohát, és a fellazított talaj miatt több levegőhöz és növekedési lehetőséghez jut a gyep. A szellőztetés jobb vízellátást biztosít a gyepünknek, így a nyári szárazságokra jobban fel tudjuk készíteni. Nyíráskor mindig csak a levéllemez egyharmadát vágjuk le. Ez a szabály meghatározza nyírásunk gyakoriságát.

A gyepet ritkábban és nagyobb adagokban célszerű öntözni. A nagyobb adagoknál kisebb a párolgási veszteség, a gyökér mélyebbre hatol, így a gyep a szárazsággal szemben ellenállóbb lesz.

Vizsgáljuk, vizsgáltassuk át az öntözőrendszereket alaposan, a téliesített rendszereket töltsük fel vízzel és végezzünk próbaöntözést azért, hogy a nyári melegek előtt a rendszer jól és kifogástalanul működjenek. Fontos a tavaszi tápanyag-utánpótlás, az ébredő természet, a rügyfakadás, az új hajtások sok-sok tápanyagot igényelnek. A tápanyagpótlásra használhatunk kombinált, vagy tartós hatású, lassan lebomló műtrágyákat is. A tápanyag-utánpótlásnak a gyomok visszaszorítása során az a szerepe, hogy serkenti a fű növekedését, ezáltal nem marad hely az idegen magok kicsírázásához. A tápanyagellátással a leglátványosabb eredmény érhető el gyepünk állapotának javításában.

A gyep tápanyagigénye változó, tavasszal több nitrogént, nyár közepétől több káliumot igényel. A tavasz közeledtével a gyümölcs- és díszfákat lemosó permetezéssel védjük a gombák ellen, melynek régi, jó bevált szerei a bordói lé, vagy a mészkénlé.

Ezek nem felszívódó szerek, tehát olyankor érdemes kijuttatni őket, amikor várhatóan néhány napig nem esik. A lemosó permetezést megfelelő kapacitású kézi vagy háti permetezővel végezzük. A rovarok ellen olajos lemosással védekezzünk. Lemosó permetezést (rügyfakadásig) csak akkor tanácsos végezni, ha a nappali hőmérséklet tartósan nulla fok fölé emelkedik.

A permetezés hatékonyabb, ha a fák törzsét és az ágak tövét megkaparjuk vagy átdrótkefézzük, amellyel nagyon sok elrejtőző kártevőt eltávolítunk. Ilyenkor van az ideje a metszésnek is. Ügyeljünk arra, hogy a fűrész, illetve a metszőolló éles legyen, így kevésbé roncsoljuk az ágakat. Ha vastag ágat vágtunk le, kezeljük a sebet fa sebkezelő szerrel, amellyel elkerülhetjük a fertőzést. A tavaszi rendrakás keretében gereblyézzük össze az őszről ottmaradt leveleket, a letörött ágakat.

————————-

Kert nélküli kertészkedés

Azok se búsuljanak, akiknek nincsen kertjük. Szép és illatos virágokkal, növényekkel ők is körülvehetik magukat, hiszen a lakásban, az ablakpárkányon, az erkélyen is kialakíthatnak egy szépséges virágos szigetet.

Mielőtt vásárlókörútra indulnánk, először vizsgáljuk meg a rendelkezésre álló hely fekvését, valamint a fény- és szélviszonyokat. Csak ezután döntsük el, hogy az egynyári növényeket vagy az évelő fajtákat részesítjük előnyben. Kora tavasztól késő őszig sokféle, szebbnél szebb, színesebbnél színesebb kerülhet bármelyik fajtából a cserepekbe, a balkonládákba, esetleg a növénydézsákba.

A balkonok fekvésének ismerete segít a megfelelő virágok kiválasztásában. A legideálisabb az, ha árnyékmentes és szélvédett déli fekvésű a hely, de sok olyan növényfajta létezik, amely jól tűri, vagy éppenséggel szereti a fél- vagy akár a teljes árnyékot is. Napfénykedvelő növények többek között a leander, a hibiszkusz, a hajnalka, a begónia és a muskátli. Fényt kevésbé igénylők például az angyaltrombita, a futómuskátli, a sarkantyúka, a bohócvirág és a fukszia. A balkonnövények földjébe ültetéskor ajánlott belekeverni lassan oldódó és sokáig ható műtrágyát. Léteznek olyan növényápoló szerek, melyeket kifejezetten a balkonnövények táplálására fejlesztettek ki. Kapható kifejezetten a muskátli- és a petúnianevelést segítő tápoldat is.

A balkonládák felszerelése, korláton való rögzítése nagyon fontos. Kész ládatartó szettek kaphatók, melyek között vannak olyanok, amelyek a balkonláda méretéhez állíthatók. Figyeljünk arra, hogy a nehéz, például a cserép vagy a terrakotta edények különösen stabil tartókat és rögzítő-elemeket igényelnek.

A lakásba úgy is becsalogathatjuk a tavaszi hangulatot, ha lapos tálkába (lehet ez akár egy régi kaspó, műanyag tál, saját magunk készítette kerámia-vagy agyagtál) hagymás évelő növényeket ültetünk.

A termesztő edényt töltsük meg finomszemcsés, friss földdel. Erre ültessük rá a hagymákat, amelyeket öt-nyolc centiméter mélyre helyezzünk. (Érdemes mindig több azonos virágú hagymát ültetni egymás mellé). Mindig olvassuk el a virághagymák tájékoztató leírását, mert így megtudhatjuk, hogy melyik virág milyen magasságra nő. Érdemes figyelembe venni a virágok színharmóniáját is. Készíthetünk kék-sárga, rózsaszínlila-fehér, de választhatunk egyszínű kombinációt is. Az ültetésnél ajánlatos, hogy a nárciszok, tulipánok kerüljenek a háttérbe, mivel ezek akár hatvan centi magasságra is megnőhetnek, ugyanígy a hosszabb szárú tulipánok is.

Eléjük kerülhetnek a jácint, az apróbb szárúak, végül pedig a földtől mintegy tíz centire kibújó kisvirágok (hóvirág, gyöngyike, krókusz). A virághagymákat ezek után takarjuk be földdel. Ha gyors eredményt szeretnénk, akkor mindezt úgy tegyük, hogy a talaj éppen csak fedje a hagymákat.

Ha lehet, tizennyolc-huszonkét fokon, világos helyen nevelgessük őket. Az öntözés a hőmérséklettől, az edény nagyságától és a fényviszonyoktól is függ. Általában négy-öt naponta alaposan, de ne sárosra locsoljuk. Ha minden jól sikerült, igyekezetünket siker koronázza, és három-négy hét múltán már meg is pillanthatjuk az első virágbimbókat. Persze nem feltétlenül kell virághagymákat vásárolnunk, vehetünk már bimbósodó növényeket is, melyeket ügyesen egymás mellé ültethetünk. Nagyon szép összeültetve például az árvácska, a százszorszép, a nefelejcs és a kankalin. Ha azt szeretnénk, hogy jövőre újra gyönyörködhessünk tavaszi virágaink pompájában, várjuk meg, amíg a levelek teljesen el nem sárgultak, vagyis amíg a növények fejlődése le nem zárul.