A Békemenet küldetése
Mára szinte hungarikum lett a Békemenet intézménye, mert sem Európában, sem a modern világ demokráciáiban nem ismert jelenség, hogy nem azért vonul ki hatalmas tömeg egy nagyváros utcáira, hogy valami ellen tiltakozzon, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy kinyilvánítsa szeretetét valami iránt.
Szeretet és féltés – ez a Békemenetek visszatérő és állandó meghatározója. Ha úgy tetszik, a keresztény létfelfogás modern, a mai kor kihívásaihoz igazodó megnyilvánulása ez a felvonulás, határozottan szakrális cselekedet.
Talán ma már, a nyolcadik alkalom előtt megkockáztatható, hogy a maga sajátosan városias és politikával átitatott módján ez valójában zarándoklat.
Éppen ez a sajátossága, zarándoklat volta ad magyarázatot arra, hogy 2012 óta ez a jelenség időről időre, amikor szükség van rá, megismétlődik. Pontosan olyan lelkiség jellemzi ezeket a meneteket, mint ami egy valóságosan és kizárólagosan szakrális zarándoklatot, függetlenül attól, hogy mi a végcélja, Mariazell, Csíksomlyó, Međugorje vagy éppen Santiago de Compostela.
Ahogy a hagyományos zarándoklatoknak is legfőbb lényege maga az út, a különböző távolságok megtétele és a gyaloglás során átélt lelki megtisztulás, amely végül a zarándoklatot lezáró szertartásban teljesül be, a Békemeneteknek is alapvető lényegük – eltérően a hagyományos politikai rendezvényektől, ahová megérkeznek az emberek, meghallgatják a szónoklatot, aztán hazatérnek – az úton való végighaladás.
Ha ott lépkedsz a Békemenetben, ha látod az előtted és a mögötted haladókat, ha visszatekintve megpillantod azt a lenyűgöző sokaságot, aminek te is cselekvő része vagy, hiszen együtt gyalogoltok az úton, akkor tökéletesen érzed, hogy ez most több, mint egy politikai rendezvény, ez valami olyan hatalmas erejű cselekedet, ami megváltoztat, megerősít, fölemel és bizonyos értelemben megvált téged.
Ugyanakkor e modern zarándoklatok – az első kivételével, aminek par excellence az út volt a célja – határozott társadalmi okból jönnek létre, ezért szükségképpen politikai akcióval fejeződnek be. És mindig akkor, amikor a közösség úgy érzi, szükség van rá. Amikor úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy ez a szakrális erejű menet ismét megnyilvánuljon, jelet adjon a társadalomnak és erőt is sugározzon, mert valami új veszély fenyeget.
Van mit félteni, van miért küzdeni. Minden eddigi Békemenetet egy kiélezett helyzet hívott életre, és minden alkalommal elérte a célját ez a modern zarándoklat: képes volt annyi erőt sugározni a társadalomba, ami elég volt a válság legyőzéséhez.
Most soha nem látott erejű fenyegetés árnyéka magasodott fel, soha ennyire erőteljesen nem jelent meg az élet vagy halál dilemmája. Soha ennyire világosan nem vált láthatóvá a Gonosz, aki soha ilyen sikeresen nem tudott megnyerni tömegeket pusztító céljai érdekében. Amilyen bravúros az ámítás a másik oldalon, olyan erőteljes az akarat ideát, hogy megvédelmezzük a rendet.
Élet vagy halál. Ha mi győzünk, a magyar nemzet történelme folytatódik. Ha ők győznek, a történelem számunkra befejeződött. Akkor az ide könyörtelenül beáramoltatott idegenek százezrei révén a magyar identitás évszázadai véget érnek. Az rosszabb lenne, mint a török megszállás százötven éve, mert az csak megszállás volt, de most a tömeges letelepedés fenyeget, ami már soha nem ér véget. Találkozzunk hát október 23-án, szombaton fél kettőkor a Műegyetem előtt!
A Műegyetemtől indul a Békemenet
