Hirdetés

Az előző rész tartalmából: a zsák megtalálta a foltját. Tanulság: „Dolgozzanak, alkossanak mások, te csak házasodj, boldog Fletó!”

Nagy lakoma után a háziak szanaszét hevernek a rózsadombi palota kerevetjein és kanapéin. A bejárónők végzik a dolgukat, az előtérben két kutya marakodik egy cateringessel a maradékon. A várúrnő pöröl a személyzettel, közben kioktatólag fordul a sarokban elpilledve gubbasztó főhőshöz:

– Megmondtam, az első lépés a politikai hatalom konvertálása gazdaságira. Ezt megtettük. Elérkeztünk a másodikhoz. Vigyázzon azzal a vázával, Nyikita Szergejevics személyes ajándéka, leüttetem a fejét, ha eltöri! (Ezt a takarítónak kiáltotta, aki ijedtében el is ejtette. A dühös amazont azonban leinti a veje: „Ne bánja, mama, talán szerencsésebb, ha nincs a birtokunkban ilyesmi!”) Ne feledd, Fletonovics, e történelmi falak közé tért haza nejed nagyapja, miután bejelentette Nagy Imréék kivégzését, és ide jött haza a Parlamentből, miután az amcsiktól átvette a koronát, amit egyszer a te fejedre… Na jó, neked korona legfeljebb a fogadon lesz. Most azonban koncentráljunk a politikai hatalomra. Itt van nekünk Péter. – Rámutat; Péter meghajol, zavartan mond pár szót, senki sem érti. – Belőle csinálunk miniszterelnököt, te pedig sportminiszter leszel.

– A D–209-es mellett? Ekkora böszmeséget se hallottam még – dünnyögi, de tekintete nem sok jót ígér.

Korábban írtuk

Snitt. Két évvel később. Toller ront be a jelenetbe, kezében tőr, odaadja Fletónak, aki hátulról beledöfi Medgyessybe, az csodálkozva fordul oda, feljajdul.

– Te is, fiam, Brutus? – kiáltja.

– Mit ordítasz, csak jelképes! De nem adhatok mást, csak mi lényegem.

A D–209-es lehanyatlik a történelem színpadáról.

– Ennek így kellett történnie – leheli.

A rendező kétségbeesetten félretolja a kamerát.

– Ezek Tisza István szavai! Micsoda párhuzam! Még hogy Caesar meg Tisza? Inkább a prérifarkas és a kengyelfutó gyalogkakukk.

A rész kicsit kaotikusan, az említett animációval ér véget.

(Folyt. köv.)