A liberálisok áldozatai
A budapesti IX. kerület polgármestere szerette volna kitüntetni a Ferencvárosi Torna Club futballcsapatának egyik húzóemberét. A történetben eddig nincs semmi különös: a zöld-fehér egyesület az elmúlt 121 évben a városrész egyik legfontosabb jelképe volt, míg Tokmac Nguen, mióta 2019 elején Norvégiából a Ferencvárosba szerződött, a csapat fontos tagja, aki a Fradi első két őszi nemzetközi kupameccsén például három sokat számító gólt is szerzett.
Ha azonban elolvassuk a polgármester – helyesírási hibákat sem nélkülöző – előterjesztését, világossá válhat, hogy a liberális Baranyi Krisztina nem jó teljesítménye miatt akarja kitüntetni a szurkolók által Tökmagnak becézett játékost. Hanem mert május végén, hat nappal Floyd halála után, gólöröme során pár másodpercre megmutatta meze alatti pólóját, amin az „Igazságot George Floydnak” üzenet volt olvasható.
„Nguen nem csak csupaszív játékával, hanem sportszerű hozzáállásával és bátran humánus magatartásával is sokak példaképe lehet. Nem sokkal a magyar kormány menekültellenes gyűlöletkampányának csúcsra járatását követően került az országba. Az államilag gerjesztett gyalázatos hisztéria jelentősen fokozta a stadionokban amúgy is gyakran tapasztalható rasszista hangokat. A kenyai származású játékos ebben közegben állt ki a legfontosabb emberi értékek mellett, amikor a felcsúti Puskás Akadémiának lőtt gólját a meze alatt viselt trikón látható »Justice for George Floyd« felirattal ünnepelt” – írta a polgármester.
Nos, akkor vegyük sorra a hazugságokat. Hiába mondják el ötezredszerre is 2015 óta, a magyar kormánynak nincs és nem is volt „menekültellenes gyűlöletkampánya”. A kabinet a tömeges illegális migráció ellen lép fel – amivel egyébként a Nézőpont hétfőn közzétett felmérése szerint a magyarok háromnegyede egyetért. Aki oltalomra szorul, vagy tanulni, dolgozni szeretne nálunk, és a hatályos törvényeket tiszteletben tartva jön Magyarországra, azt semmilyen hátrány nem éri. Ahogy nem érte a dél-szudáni származású, de a polgárháború miatt Kenyában született és hatéves korától Norvégiában élő Tokmac Nguent sem, aki egyébként a Fradi-szurkolók egyik kedvence. Amit azért fontos kiemelni, mert Baranyi másik hazugsága szerint „az államilag gerjesztett gyalázatos hisztéria jelentősen fokozta a stadionokban amúgy is gyakran tapasztalható rasszista hangokat”. Aki viszont volt meccsen az elmúlt tíz-tizenöt évben, az tudja, hogy szó sincs „fokozódó rasszizmusról”, sőt: ma már egy átlagos mérkőzésen sokkal kulturáltabb a hangnem, mint egy ellenzéki tüntetésen.
Tokmac egyébként, amikor értesült Baranyiék szándékáról, udvarias levélben válaszolt.
„Amit tettem, azt nem azért tettem, mert politizálni akartam. […] Azt sem szeretném, hogy az én ügyemet akár Magyarországon, akár bárhol a világon politikai célokra használja fel bárki. A Ferencváros egy sportklub, egy nagy család, ami nekem nagyon fontos. Boldog vagyok, ha örömet tudok szerezni a szurkolóinknak. […] Nem szeretném, ha engem egyik vagy másik politikai oldalhoz tartozónak tekintenének. Minden elismerésnek és díjnak örülök, de azt kérem, hogy vegyék tudomásul, amikor azt mondom, ezt a jelölést most nem fogadhatom el. […] Amiben hiszek, és ami személyesen érint, azokért az ügyekért díjak nélkül is ki fogok állni a jövőben is.”
A történetben tehát tényleg nincs semmi különös. A liberálisok szokás szerint kerestek valakit, akinek az ügyét saját politikai céljaik érdekében használhatják fel. Csakhogy a kiszemelt áldozat ezt ezúttal nem hagyta.
