A tudomány

Utam ezúttal a Purgatóriumba vezetett. Egy baloldali politikust vittem magammal, hogy szokja az élményt. Míg odaértünk, folyamatosan azon lamentált, ha lenne Isten, nem volna szegénység, blablabla, blabla; nem zavart, hogy nem értem, senki sem érti, amit mondanak, mégis mindig ugyanaz a szöveg.

A neves kvízmesterrel találkoztunk, aki egész életében tagadta mindazt, amit most el kellett fogadnia. Nehezen boldogult vele. Nem pusztán arra kényszerült, hogy visszavegyen a világmindenség alkotóját megalázó gőgjéből, de teljesen át kellett értelmeznie korábbi véleményét. Olyan erősen koncentrált, hogy körülöttünk fájdalmasan vibrált a levegő.

– Olyan ez – magyarázta a hökkenten ácsorgó politikusnak –, mint amikor a rendszerváltáskor kiderült, hogy a szocializmus, amit építettünk, valójában egy diktatórikus, hazug, kegyetlen és a megszállóktól függő rendszer.

– Bocsánat – szóltam közbe –, de volt, aki ezt mindig is tudta. És nem kellett rácsodálkoznia. – Balos ateista kísérőmhöz fordultam: – Ez jó bemelegítés lehet majd az itt eltöltendő időhöz.

– Na de a tudomány! – ellenkezett szkeptikusan a politikus. A kvízmester adott neki egy papírt.

– Tessék! Most ezt olvasom, de még nem értem.

„A Genezáreti-tó partján ültek, sovány halat sütöttek a parázs felett.

– Hát jó – törölte meg Jézus a szája szélét. – A legfontosabbakat leírom egy pergamenre. Mitől keletkezik a vihar, mi szabályozza az öröklődést, miből épülnek fel az atomok, mi tartja pályán a bolygókat, hogyan rögzíthetünk képet és hangot. Majd akadnak, akik ezt később elolvassák, megértik és megvalósítják.

– Uram, te vagy az élő Isten fia – mondta Péter. – Vagyis te mindent tudsz a világról. A lélekről sokat beszéltél; szeretetről, bűnbánatról, hitről. De a világ anyagból is van.

Péter a nyársát forgatta szomorúan.

– Azt a halszaporításos trükköt, azt magyarázd el!

Jézus mosolygott.

– Nem lehet, Péter. Még nem.”

Balos ismerősöm visszafelé úton ezt olvasta, újra és újra.

– Nem értem… – motyogta maga elé.