Alternatíva

– Ez itt a „Dönts okosan!” történelmi kvízjátékunk. A körülmények: 1941 áprilisa van, ön Magyarország miniszterelnöke. Németország meg akarja támadni Jugoszláviát, amivel néhány hete ratifikáltuk az örök barátsági szerződést. Dilemmánk a következő: átengedjük-e a németeket, nyakunkra húzva ezzel az Egyesült Királyság hadüzenetét, egyszersmind belesodródva a súlyos kimenetellel fenyegető világháborúba, de ugyanakkor így megtartva a visszaszerzett magyarlakta területeket? Vagy nem engedjük át Hitler csapatait, ezzel megkockáztatunk egy német inváziót, illetve megszállást, a Harmadik Birodalom ellenségévé válva elveszítjük a magyarlakta területeket, a hazai zsidóságot pedig jó eséllyel deportálhatják a megszállók. Tessék, két perce van okosan dönteni, indítom az órát.

– Bocsánat, de harmadik lehetőség nincs?

– Általában nincs. De itt kivételesen felmerült. Íme, egy revolver. Teleki Pál nem látott más kiutat, mint hogy főbe lője magát. Ez azonban az égvilágon semmit sem oldott meg.

– Óvást jelentek be. A játékvezető maga ismerte el, hogy ez feloldhatatlan helyzet. A történelem igazolta az abszurditását. Egyszerűen nincsen racionális megoldása. Azt pedig mégsem várhatják el tőlem, hogy főbe lőjem magam. Ugye, nem? Mi közöm nekem ehhez? Tessék életszerűbb feladatot adni!

– Rendben van, segítségünkre sietett a történelem, hogyan tehetjük érzékelhetővé a feloldhatatlan dilemmát. Ezért kivételesen adunk egy mentő kérdést. Gyermekei jövőjéről kell döntést hoznia. Nyugati dekadencia, felelőtlen nihilizmus, kábítószer és hetvenkét gender, a nemzeti szuverenitás elveszítése, korlátozott szólásszabadság. Vagy nemzeti kultúra, a nemzeti szuverenitás megtartása, szólásszabadság.

– Nem egészen értem. Miről is beszélünk?

– Ez csak egy játék, ember! Felvázolunk abszurd helyzeteket, maga pedig dönthet, melyik irányba indulna.

– És harmadik út?

– A revolver.

– Az nem opció. Anélkül kell megoldani.

– Nos, sok sikert!