Alternatíva

Hiába Mátyás sikerpropagandája, a határoktól távol tartott törökök, a teli államkincstár, a kitűnő közbiztonság és a stabilitás, a kiszámíthatóság és a békés építkezés nyugalma, sokan új királyt akarnak. Budai polgárok egy kisebb csoportja rendszeresen becsmérlően említi az uralkodót, mindenféle szóbeszédek terjesztésével kelt hangulatot ellene.

Állítólag már az apja is machinált a katonák bérével, és saját birtokain termett búzából készíttetett a várvédőknek kenyeret, amire nem mentség az a körülmény, hogy végül megvédte Nándorfehérvárat. Mátyás idején kétségtelenül történtek előrelépések, de ez a körülmények szerencsés összjátéka, amit az önhitt, diktatórikus hajlamú király kihasznált, hogy hatalmát bebetonozza. Ez annyira irritálja az említett polgárokat, hogy új jelöltet keresnek a trónra.

Így merült fel Habsburg Frigyes neve, aki nyugati, modern, tehát eleve haladó, demokratikus politikus, aki nem a lábszagú magyar rögvalóságból táplálkozva lett méltán népszerű, szeretetre méltó figura. A Mátyással elégedetlenkedők egy másik csoportja II. Mohamed szultán fején látná szívesen a magyar koronát. Kiváló hadvezér, ezt igazolja, hogy elfoglalta Bizáncot is, amit azóta Isztambulként emlegetnek az igazhitűek; Mohameddel véget érhetne a Mátyás kormányzására jellemző magyarkodás és kereszténykedés, ami joggal bőszíti a világnézetileg plurálisan semleges budai és pesti polgárokat.

Mivel Mátyásnál mindenki csak jobb lehet, ezért Frigyes és Mohamed összefogott a francia XI. Lajossal és a huszita Giskrával, és a budai és pesti polgárok üdvrivalgásától kísérve legyőzték Mátyást. Rögtön ezután a Dunántúlt végigdúlta a német, majd a középső területeket és Erdélyt a török, a Felvidéket pedig a husziták. Az országot felosztották, kirabolták, felégették.

Kétségbeesetten jajongott mindenütt a nép; oda az igazság, a jövőnk, a hazánk.

– Tetszettek volna Mátyásra szavazni… – vigyorogtak Giskra martalócai, miközben kacagva húzták karóba a budai és pesti polgárokat.