Arc (Napló)
Vigyázni kell ezzel a naplóírással, mert a múltkor is kiszivárgott a jobboldali sajtóhoz, úgyhogy ezt most titkosan írom, a bal kezemmel eltakarom a billentyűket, így senki sem látja.
Neveket sem írok, így nehezebb lesz beazonosítani, ha a tárgyaláson esetleg bizonyítékként akarják használni.
Szóval, azt mondja a nagyember, itt bizony felelősséget kell vállalni a dolgokért, Gerikém, a pozíció nem csak azzal jár, hogy elosztod a lóvét. Ezt miért most mondja, kérdezem ijedten, erről nem volt szó, pontosan nem is értem, mit jelent. Még hozzátettem, hogy a fenéért vállaltam az egészet. (Igazából nem ezzel a kifejezéssel, de az eredetit mindig aláhúzta a gép, hogy obszcén. Tessék, tudtam, hogy figyelnek.) Legyél innovatív, ezt is javasolta. Megnéztem a neten, azt jelenti, megújuló. Hát, öregem, ki a megújuló, ha nem én, aki azt se tudom, hány pártban voltam, és a kampányfőnökségtől a miniszterelnök-jelöltségen át a főpolgármesterségig mindenhez értek? Talán legközelebb főorvos leszek, mert most arra van szükség, csak nem szívesen mennék be a kórházba, mert ott sok a beteg. Sebaj, fölveszek egy maszkot. Hopp, a maszk. Az elég innovatív volna, hogy mindenki viseljen maszkot Budapesten; a közlekedésben, a boltban, a piacon. Igaz, ilyen máshol is van, de nálunk mindenütt kötelező lenne. Ezzel mindenki arctalanná válna, aminek különösen nagy hasznát látnánk, amikor döntéseket hozunk. Ha valami nem válik be, egyszerűen letagadom, hogy én mondtam. Ennél is innovatívabb megoldás, ha beszerzünk egy Orbán- és egy Karácsony-álarcot. Minden bejelentést fölveszünk mindkét álarccal, és amelyik jónak bizonyul, abból a karácsonyost publikáljuk, amelyik rosszul sül el, abból meg az orbánost. Ebben sokat segíthet a baráti sajtó.
A nagyembernek tetszett a tipp, csak szerinte felére csökkenthetjük a költségeket, ha karácsonyos álarcot nem veszünk, helyette ott van az igazi arcom. Ebben viszont nagyon téved, ne mondják el senkinek, de olyan nekem már régóta nincsen.
