Hirdetés

A koronavírus-járvány döbbenetes tanulsága, hogy az Európai Unió morális értelemben nem létezik. Nem meghalt, mert nem is létezett soha. És bár ezt a liberális és neokommunista megmondó­emberek mindeddig olyannyira nem tartották fontosnak, hogy éppen egyik legfőbb törekvésük volt a morál és az ebből fakadó felelősség száműzése a közgondolkodásból, a járvány drámai könyörtelenséggel mutatott rá ennek primátusára.

Akár azt is mondhatnánk, válságos helyzetben a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb megfontolásokat messze felülírja a morál és az ebből fakadó felelősség.

Az unió életképtelenségét, vagyis azon tulajdonságát, hogy nem tud és nem is akar általános, térségi (tágabb értelemben nemzeti) felelősséget vállalni az itt élő emberekért, már a török határnyitogató gesztusra és a kétségbeesett görög határvédelemre való reagálás bénultsága is jelezte, de tökéletesen a koronavírus-járvány idején vált láthatóvá. Kiderült, hogy az unió fennen hangoztatott elvei üres szólamok csupán, hiszen ha igazán nagy a baj, az egyes országok azonnal szuverén módon reagálnak. Ki-ki a saját nemzetét védi, sőt kimondhatjuk, hogy kölcsönösen fölmondják a szolidaritást is egymással. Az országok lezárták határaikat egymás előtt, megtiltották még a szomszédos országok lakosainak is a belépést, és mindenki a saját elképzelése szerint igyekszik kezelni a válságot.

Az Európai Unió vezetői pedig béna kacsaként sodródnak az eseményekkel, képtelenek kezdeményező erővel fellépni, tevékenységük kimerül az eseményekre való gyönge reagálásokban. Ma Európában és szerte a világon a nemzetállamok (a földrészállamok is azok) reneszánszát látjuk, ugyanis a morális felelősség nemhogy emberiségszinten, de még földrészszinten sem létezik. Márpedig ha nincs európai morál és abból fakadó felelősség, hanem csak nemzetállami morál és abból fakadó felelősség van, amint most világosan látjuk; ha veszélyes és ártalmas, ezért elutasítottá vált a nemzetek közötti szolidaritás, akkor az Európai Unió csupán fikció. Szellemes gazdasági és jogi konstrukció, érdekes kulturális kísérlet, de semmi több.

Ma még korai a járvány utáni időszakról beszélni, mert még nem látható, mikor és miképpen ér véget a globális fenyegetés, de az már egészen bizonyos, hogy a nemzetállami létezés elleni támadások ugyan nem szűnnek meg, hiszen a liberálisok és neokommunisták, mint tudjuk, semmit sem tanulnak és mindent elfelejtenek, azonban remélhetőleg a térség lakói, az európai emberek nem csupán megértik, hanem meg is érzik, hogy biztonságos létezésük, jólétük garanciája kizárólag a nemzetállam. Remélhetőleg közös lesz a tapasztalat is, hogy a morál és az ebből fakadó felelősség nem relativizálható, sőt nem vonható kétségbe sem. Továbbmenőleg ki kell majd mondanunk azt is, hogy csak egyféle morál van, amit a közösség, a nemzet túlnyomó többsége vall és követ, és csak egyféle felelősség.

Üres és súlytalan hazugsággá vált az az állítás, hogy az egyén először ember, azután európai és csak végül magyar vagy bármilyen más nemzet tagja. Az igazság ezzel szemben az, hogy az egyén először saját nemzetében létezik, mert csak ott van biztonságban, sőt mi több, igazán súlyos válság idején a szolidaritás is csak a nemzeti keretek között működik. Az Európai Unió mostani hamis voltában megbukott, miáltal, ha majd túljutunk a válságon, el kell kezdenünk egy új és okos uniót vagy valami mást építeni.

Miért nem adott érdemi előrejelzést a járványról az Európai Unió? És most miért nem csinál semmit?

„Drámai erejű írást tett közzé Gianluca De Feo, az olasz La Repubblica napilap főszerkesztő-helyettese a Le Figaróban” – írja az Origo. „Érthetően súlyos szavakkal illeti Brüsszel tétlenségét. Egyenesen az Európai Unió morális csődjéről beszél. A lényegtelen dolgokkal folyton-folyvást foglalkozott Brüsszel, de most, hogy nagy a baj, hogy valóban meg kellene mozdulnia, képtelen bármit is tenni.”

Olaszország maszkokat, gumikesztyűket és műanyag szemüvegeket kért Európától, hogy csak a legelemibb feltételei meglegyenek a koronavírus elleni harcnak. De kérése válasz nélkül maradt. Franciaország és Németország megtiltotta ezen termékek exportját, és ezzel meglehetősen nyugtalanító jelet küldött nekünk – fogalmaz De Feo, hozzátéve: Olaszország semmilyen konkrét segítséget, de még minimálisat sem kapott Brüsszeltől. Bár a járvány miatt tönkrement gazdasága megsegítése miatt túlléphette a Brüsszel által megszabott államadósság-határt, és igaz, hogy Ursula von der Leyen kijelentette, „mindannyian olaszok vagyunk”, de ezek a kezdeményezések nem számítanak sokat, ha „egy ország túléléséért küzdünk”, írja Gianluca De Feo.

A cikk teljes ismertetése ITT olvasható.