Barbárok

Szász Ottó kaján vigyorral, igaza biztos tudatában közölte az évtizedek után végre legyőzött magyarok vezetőivel, hogy Regensburgban fellógatják őket. „Kivégzitek a hadifoglyokat?”, mérte végig Ottót undorodva a megkötözött Bulcsú. „Igen. Mi így bánunk a barbárokkal. Mi germánok vagyunk, és azt teszünk, ami nekünk tetszik.”

Szent István halála után Orseolo Péter körbevette magát „vadállati módon ordító németjeivel”, de aztán a magyari urak elkergették, és új királyt választottak.

Hadik András huszárjaival megsarcolta Berlin városát, két tucat női kesztyűt követelt tőlük királynője, Mária Terézia számára. A poroszok megadtak mindent, csak szabadulhassanak, az azonban csak otthon derült ki, hogy huszonnégy balkezes kesztyűt küldtek.

Vilmos császár azon igyekezett, hogy átrajzolja kissé a világ térképét, és ehhez a Habsburgok monarchiáját is bele kívánta rángatni egy kis háborúskodásba. A magyar miniszterelnök erősen helytelenítette, mondván, nekünk semmi közünk a németek fura ötleteihez. Aztán lett, ami lett.

A gyalázatos Párizs környéki békék orvoslására Bécsben két alkalommal is döntöttek a német bírák, hogy kissé orvosoljanak a helyzeten. Ez legalább derék dolog volt.

Amikor aztán Horthy megpróbált ki­evickélni a háborúból, jött megint Ottó (Skorzeny), elrabolta a kormányzó fiát. Aközben más Ottók (Konradok, Wilhelmek és Kurtok) aláaknázták és felrobbantották a dunai hidakat.

Nagy lelkesedéssel eszegette a pas­saui­ Ottó és unokatestvére, az erfurti Ottó a sült kolbászt a Balatonnál, mert csak itt találkozhattak a rokonok. Még 1989-ben is jártak erre, utoljára, mert a magyarok akkor úgy döntöttek, nem kell az a sok bevétel, a Zimmer freiek és rántott hekkek után itt maradt forintok és márkák, hadd legyen a németeknek közös hazájuk, és ne a Balatonnál tartsák a családi összejövetelt.

– Ezek a barbár magyarok sosem értik az idők szavát – dünnyögte Ottó, míg a Himnusz alatt, szivárványos zászlaját lengetve berohant a müncheni stadion gyepére.