Bármi

A politikai továbbképzésen a zurumbiai kormány sorsán keresztül mutatták be, milyen fontos mindig résen lenni. Hiába az elszántság, a hozzáértés, a jó szándék, ha ezt folyamatosan kétségbe vonják azok, akik a káoszban érdekeltek, mert úgy ragadhatják meg a hatalmat.

Amikor a zurumb fővárosban nagy demokratikus legitimációval megalakult a kabinet, az ország gazdasági élete rövidesen fellendült, és az addig a polgárháború szélén táncoló államba elérkezett a béke és a jólét korszaka. Néhány év után azonban a szomszédos Nyenyeréből sáskajárás indult, ami a termés jelentős részét elpusztította. Szerencsére a miniszterelnök gyors intézkedései, a határozott és átgondolt cselekvések megakadályozták a nagyobb vészt. Utána Kelet-Mabutánia felől tömeges migráció indult észak felé; menekülők tízezrei forgatták fel a közállapotokat, bűnbandák lepték el a tereket. A kormányzat ezúttal is tökéletesen reagált: lezárta a határokat, és a csak bizonyíthatóan üldöztetésnek kitetteket fogadták be.

Hamarosan súlyos járvány tört ki a térségben: bezártak az iskolák, leállt a közlekedés, a gyárak. Az oltás kikísérletezésével, a vírus terjedésének feltartóztatásával ez a katasztrófa is elhárult, csakúgy, mint a következő évi árvíz idején.

– Számtalan váratlan bajjal szembesültünk, de mindig megóvtuk hazánkat az összeomlástól – jelentette ki a miniszterelnök, ám ekkor teknősbékák kezdtek potyogni az égből. Sokakat agyoncsaptak, hidak és épületek omlottak össze, vonatok siklottak ki. Be kellett zárni a hivatalokat, betiltani a szabadtéri rendezvényeket.

– Erre nem lehetett felkészülni – magyarázta az elnök a parlamentben az őrjöngő ellenzéki képviselőknek, akik mit sem törődve a veszéllyel, a kormány leváltását követelő tüntetéseket hirdettek. Miután közülük többeket is agyonsújtottak az égből hulló teknősbékák, a népharag végül elsöpörte a kormányt…

– Ebben a világban a legabszurdabb helyzetekre is fel kell készülni – zárta le az előadó a továbbképzést. – Ez a túlélés záloga.