Beteljesülés
A régi mozgalmas esték… már csak emlék mind. A házaspár kettesben ült a villa nappalijában. Ferenc a híreket pörgette a telefonja képernyőjén. Homlokát ráncolta, fejét csóválta, elégedetlenül krákogott, olykor elmosolyodott.
Hirtelen, mint akinek elméjében szikra gyúlt, felpattant, és diadallal mutatta a kijelzőt az asszonynak:
– Itt a megoldás!
Klára hunyorgott, ilyen távolságról szemüvegben sem látta volna, anélkül meg nem volt rá esélye. De a férfit ez nem zavarta, mindketten tudták, úgyis mindjárt elmondja, miről van szó.
– Hollandiában a szépségversenyt egy olyan nő nyerte, aki eredetileg férfi volt.
– Ugye nem akarod magadat átoperáltatni? – kérdezte Klára kissé aggódva, de maga sem tudta, nem jelentene-e ez megoldást sok problémára.
– Dehogy, mit képzelsz! De az üzenet! Mindenki megvalósíthatja az álmait. Ezentúl a lehetetlen sem lehetetlen! Ez aztán a remek világ, nem hiába csatlakoztunk annak idején! Az Európai Unióban mindenki azzá válhat, amivé szeretne! Az vagy, aminek vallod magad, és ezt a többiek is elfogadják.
– És te mi szeretnél lenni?
– Nagyon jól tudod. És azzal is tisztában vagyunk mindketten, hogy ez nem egyszerű vágy. Gondolj bele, ha elismerik, hogy az vagy, aminek magadat tartod, akkor az is leszel. Ez nőnek tartotta magát, elhitték, elfogadták, s azok közül is mindjárt a legszebb lett. Orbán rendszerében éppen az az ördögi, hogy rád akarják tukmálni: te nő vagy, te gyerek, te pedagógus, te ellenzéki… Ezzel szemben az európai minta szerint mostantól én miniszterelnöknek vallom magam. Választást úgyse nyerünk soha, de ha ez a krapek férfi létére női szépségversenyt nyerhetett pusztán bemondásra, akkor mi se bajlódjunk összefogással meg százalékokkal, hanem felhívom az Ursulát, hogy kormányfőnek vallom magam, ők meg elfogadják. Ez így megy.
– És ha én is annak vallom magam? – vetette fel Klára.
– Azért vigyázzunk, nehogy félreértsék! – nézett Ferenc szúrós szemmel. – Még jó, hogy nem Napóleonnak. Az ilyesmi veszélyes…