Biznisz
A Wall Street-i irodában folyamatosan csengtek a telefonok, érkeztek az e-mailek, peregtek a konferenciahívások.
– Kétezer? Első lépésben az uránbányákba, ha marad, mehet a mangán és a kaolinit kitermelésre. Nem, a búzaföldre a következő szállítmány, persze, gyapot, nagyon vicces…
– Egyelőre Lampedusán dekkolnak, most még maradjanak is ott, idővel aztán… Nem, nem, a kiürült területekre telepítjük, olcsón, hogyne, szinte ingyen. Ahogy szoktuk.
– Naná, ha szükséges a Száhel-övezetből további tízezer, szinte korlátlan az utánpótlás Nigerből, főleg, ha nem rendeződik addig…
– Igen, a Monsanto igényelt tízezret, le tudjuk szállítani, jó adottságú, strapabíró szervezettel… A veszteségek gyorsan pótolhatók, állítólag elindult egy újabb rakomány Líbiából, ha nem sikerül az olasz partoknál, akkor a franciákon keresztül.
– Nem olyan sürgős, az idei aratáson túl vagyunk, kicsit bekavartak a magyarok és a lengyelek, de nem lesz probléma, már rajta vagyunk. Családokat is, hogyne, a gyerekek is tudnak dolgozni, a megfelelő motiváción múlik. Motiválni pedig nagyon tudnak a fiúk odaát.
– Igazán? Elsüllyedt egy rakomány? Kellemetlen. Szóljatok a Sea-Watchnak, cirkáljanak sűrűbben és közelebb, így bátrabban nekiindulnak. A veszteséget nem kell nagy dobra verni, csak ha megfelelő tálalással rokonszenvet és újabb támogatókat tudunk nyerni. Még hogy muszáj? Te fogod a felszínre hozni a vasércet, esetleg Hunter?
– A Cargill helyi igazgatója kért további ezret, a DuPont pedig négyezret, lehetőleg férfiakat. Az uránbányában viszont jobban örülnek a gyerekeknek, kisebb helyen elférnek, és nem esznek annyit.
– Láttam, kilőttek a részvényárak, de le kell kötnünk még vagy tízezret, mert különben nem indul be a termelés abban a volumenben… Igen, ha minden a tervek szerint alakul, gyakorlatilag száz százalékot fel fogunk vásárolni. Van rá ígéretünk nagyon magas helyről. Jó, persze, most ezt hívjuk magas helynek. Átmeneti, persze. De hát mi nem az?