Bosszú
Az idős férfi megrendülten hallgatta a fiát. Sok minden cikázott a fejében. A legkülönfélébb eshetőségekkel szokott számolni egy-egy üzlet megkötésekor, a tervei valóra váltásakor. Pénz, befolyás, átalakítás: ezek izgatták. Azt hitte, mindent elérhet, az események alakulását a kezében tartja. Ezzel nem kalkulált.
– Tudomásul vettem, Alex – bólintott fáradtan.
Amikor magára maradt, először majd szétvetette a düh. Még talán önvádat is érzett, bár aligha volt tisztában e fogalom pontos jelentésével. Eleinte tagadni próbált.
– Nem, az nem lehet, félreértés, majd elmúlik. Elképzelhetetlen, hogy egy férfi egy másik férfival… Ez undorító, felfoghatatlan. Ha így marad, Alex ki fog szorulni a társadalomból. Boldogtalan lesz, és engem is azzá tesz… De ugyan miért is szükségszerű? Alex okos gyerek, az én kicsi fiam. Amit mi csinálunk, az nem lehet abnormális. Abnormális az, ami elüt a megszokottól. Ha valamit megszokunk, normálissá válik. Hiszen ez teljesen normális, a fiam normális, én is normális vagyok. Ha pedig a világ ezt nem látja be, megváltoztatom a világot. Csekélység! Egész országok gazdaságát lehet bedönteni percek alatt, mi ehhez képest egy kicsit szélesebbre tárni az emberek látómezejét… Ez csak pénzkérdés. Minden csak pénzkérdés.
Hirtelen felélénkült, már nem látta olyan sötéten a helyzetet. Telefonálni kezdett, magához rendelte fontosabb üzleti partnereit, alapítványai vezetőit, a zsebében lévő politikusokat, az utasításait leső főszerkesztőket, celebeket, ügynököket.
– Minden szervezet és az alkalmazottaik, mindazok, akiket fizetek vagy akik félnek tőlem, mostantól azt hirdessék, hogy az azonos neműek kapcsolata egyenrangú minden más kapcsolattal. Ha kell, szép szóval, ha kell, erővel, de minden ember fejébe beleverjük. Ha társadalmakkal, vallásokkal és nemzetekkel lesz is emiatt konfliktusunk, akkor is tanulják meg! Ha az egész Földet formáljuk át emiatt, akkor is tudják meg: Alex normális! Ennek így kell lennie!