Botrány, botrány, botrány
„A továbbiakban nincs szükség nemzetpolitikai és emlékezetpolitikai témákra, mert ezek megosztóak és akadályozzák a baloldali szavazóknak való megfelelést.” A Jobbikból múlt héten kilépő Bencsik János országgyűlési képviselő szerint erről beszélt Jakab Péter a párt február ötödikei frakcióülésén.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy Bencsiknek felébredt a lelkiismerete, jegyezzük meg, erről szó sincs: a politikusnak nincs baja például a moslékkoalícióba való betagozódással, sőt imént idézett videójában maga is leszögezte, hogy szerinte szükség van ellenzéki összefogásra. A különbség csak annyi, hogy Bencsik János úgy véli, „a teljes önfeladás se nem hiteles, se nem taktikus”, míg az újdonsült pártelnök-frakcióvezető a jelek szerint azon az állásponton van, hogy veszélyes minden olyan gondolat, ami megkülönbözteti a Jobbikot mondjuk a Demokratikus Koalíciótól vagy a Momentumtól. Mert azzal szavazókat lehet veszíteni.
De van más baj is a balliberális oldalra tartó – vagy oda már meg is érkező… – szélsőséges pártnál. Bencsik ugyanis azt mondta, hogy a párt legutóbbi tisztújító kongresszusán „Jakab Péter és Gyöngyösi Márton politikai bosszúhadjáratot hirdetett mindazon jobbikos vezetők és munkatársak ellen, akik nem az ő csapatukat erősítették”. Bár a bosszúhadjárat tervét később Jakab tagadta, tény, hogy a pártban személycserék kezdődtek, és a pártelnök Indexnek kiszivárogtatott kongresszusi beszéde is komoly belső konfliktusokról tanúskodik.
Arról beszélt például, hogy egy tavalyi választmányi ülésen „huszonkét bátor harcos” titokban a hátába szúrta a kést; Szávay István korábbi képviselő körét „Szávay klánként” emlegette (Szávay később ki is lépett a pártból); valamint név szerint felsorolta azokat az alelnökjelölteket is, akikkel nem szeretne együtt dolgozni. Felszólalása végén pedig a Jobbik megmentéséről értekezett – megmenteni ugyebár azt szokták, aki nagyon nagy bajban van. Szavai alapján az is valószínű, hogy a belháborúnak egyhamar nem lesz vége…
A Jobbik balratolódása egyébként már a nyugati baloldali sajtó figyelmét is felkeltette. A The Guardian című brit lap a két hete megjelent Bizonyítja-e egy zsidó gyökerű vezető megválasztása, hogy a Jobbik megváltozott? című cikkében a szerző azt írta, Jakab szabadon beszél zsidó örökségéről, bár korábban neki is voltak antiszemita kijelentései, és megválasztása után gyorsan vissza is hívta a megyei közgyűlésből a Duna-parti cipőkbe beleköpő Kulcsár Gergelyt.
„Tizenhárom vagy tizennégy éves lehettem, amikor megtudtam, hogy dédnagyapám Auschwitzban halt meg, anyám oldaláról még sok más családtagunkkal együtt” – idézte az írás a pártelnököt. „A nagyanyámat megkeresztelték, így menekült meg. Később egy keresztény férfihoz ment feleségül” – tette hozzá Jakab. A Guardian megjegyezte, Jakab Péter ma már olyanokat mond, ami korábban elképzelhetetlen lett volna egy jobbikostól, például azért kritizálja Orbán Viktort, mert a miniszterelnök „gyűlöletet szít Soros György ellen”, miközben szerinte a milliárdosnak „minden joga megvan ahhoz”, hogy úgy költse el a pénzét Magyarországon, ahogy neki tetszik.
Az új Jobbikhoz tehát közelebb áll Soros György, mint Orbán Viktor, nemzetpolitikai és emlékezetpolitikai témákkal nem foglalkozik majd ezután, nehogy megbántsa a balliberális szavazókat, a stílusa pedig… Nos, ez ügyben sem várható meglepetés. Egyrészt azért, mert az új kommunikációs igazgató az a Béres Ferenc Attila lett, akinek három éve indított, Zsúrpubi című internetes oldala hangvételéhez képest gyakran a szélsőliberális Index és 444 is visszafogott irodalmi portálnak tűnt, másrészt pedig ismerjük Jakab Pétert, akinek eddigi politikai teljesítménye úgy foglalható össze: botrány, botrány, botrány. Kérdés, hogy ez ér-e befutó helyet a közös listán, ha 2022-ig nem robban szét a balliberális moslékkoalíció.
