Arról nem is szólva, hogy ha történetesen roma volnék, beperelném a napilapot, mert kikérném magamnak, hogy cigányságomat, amelyre büszke lennék, összemossák egy szexuális tévedéssel. Természetesen mindez nem véletlen. A szombati budapesti melegfelvonuláshoz igyekszik a fősodratú média hangulatot gerjeszteni, nemzetközi segítséggel, de nem azért, mert a buzi szép, hanem mert Brüsszel az összejönni sehogyan sem akaró uniós identitást az egészséges nemzeti öntudatok pusztításával, a nemzeti immunrendszerek gyengítésével próbálja megvalósítani. Valahogy úgy, ahogy az orvostudomány egy másik embertől nyert szervet úgy képes egy beteg ember testébe beültetni, hogy mesterségesen kiiktatja a beteg immunrendszerét. A szervezet nem löki ki, hanem eltűri az őt így megmentő idegen testrészt. De azért amikor a tűrésből elfogadás lesz, visszaállítják a jó öreg védekezőrendszert, ugyanis onnantól fogva az már az új testrészt is védi.

A kirekesztés jó és hasznos, vallja az orvostudomány és az egész természet, kivéve az úgynevezett liberális demokráciákat. Az idegen pedig csak akkor szép, ha már maradéktalanul asszimilálódott a többséghez.

Ezzel szemben a liberális metódus – élet- és természetellenes módon – az egész védekezőrendszert támadja, mégpedig galád hazugsággal, mert nem azt mondja, hogy a szerinte beteg európai civilizációnak erre és erre az új identitásra volna szüksége ahhoz, hogy új, hosszabb és jobb életet nyerjen, hanem általában véve elkezdi gyalázni és becsmérelni azt a nemzeti öntudatot, amely emberek halmazából kultúrákat teremtett, és vele szemben parttalanul magasztal mindenféle eltérést. A módszer aljas csúsztatás: a többség normális önvédelmi reflexeiből diszkrimináció, az eltérő elemek agresszivitásából pedig kisebbségi jog lesz.

De nem mindig. A trianoni nemzetcsonkítás következtében idegen és mohó államok szervezetébe lökött és máig be nem fogadott magyar néprészek érdekeit a liberális emberjogisták valahogy nem akarják vállalni, míg más kisebbségek, mint például a melegek vagy a romák annál nagyobb pártfogást élveznek.

Az ellentmondás feloldása egyszerű. A határon túlra rekesztett magyarok jogainak helyreállítása ugyanis szükségszerűen a teljes magyar nemzeti öntudat megerősödését hozná magával, holott éppen ennek meggyöngítése a cél. A romák tényleges nemzeti öntudatának kialakulásához egy fizikailag létező roma állam kellene, de mivel erre Európában nincs esély, a szétszórt cigányság hatékony eszköz a nemzettudat rombolásában. Ezért kerülnek egy kalap alá a homoszexuálisokkal. Ha a szemüvegesek, a kopaszok vagy a biciklisták hasonló agresszivitással támadnák a tőlük eltérőket, a liberálisok az ő jogaikért is tűzbe mennének.

De ez mind semmi. Ugyanebben a lapban féloldalas hirdetésben tudatja az olvasókkal Fodor Gábor, az SZDSZ új elnöke, hogy „Egy nemzet polgárait képviseljük, nemzeti értékekkel…” És nem szakad le az ég.

Bencsik András