Bár még nem adta fel a reményt, elvégre csodák olykor történnek, a marslakók még addig megszállhatják a Földet, és kiderülhet, hogy kivétel nélkül mind szocialista szavazók, szóval a csoda reménye, mint egy politikai lottó ötös ugyan még él, de az esélye körülbelül az utóbbiéhoz hasonlítható, ezért Gyurcsány már jó előre gondoskodni kíván biztonságos és problémamentes visszavonulásáról, mindenki sejtheti, miért.

A négyigenes szocialista pártszavazás első három kérdése álszent és üres (akár azt is kérdezhette volna elvtársaitól, akarják-e, hogy ingyért szebbek, gazdagabbak és okosabbak legyenek), és csak azt a célt szolgálják, hogy hangulatot teremtsenek a negyedik igenhez: „Egyetért-e azzal, hogy […] minél több honfitársunk juthasson kedvezményes formában saját tulajdonrészhez a nemzet vagyonából?”

Ez a kérdés azonban, Gyurcsány legújabb blöffje, alaposan megosztotta a baloldalt is, így a pártszavazás voltaképpen arról szól majd, hogy a szocialisták menetelnek-e tovább vezetőjük után az olcsó népi kapitalizmus álomvilágába, avagy régi szocialista fogással egy formális szavazáson fejezik ki nemtetszésüket, ami lehetővé teszi az elnök-miniszterelnök számára, hogy a támogatottság hiányára hivatkozva benyújtsa lemondását.

Természetesen csak abban az esetben, ha a háromigenes népszavazáson nem csupán sokan leszünk, de végre elegen is. Az ön kedvenc hetilapja ezen a héten még utoljára elvégezhette a kérdésben a közvélemény-kutatást, ami, ha ön most egyet lapoz, azt mutatja, hogy mindhárom kérdésben biztos siker ígérkezik, hiszen a részvételt és az igen szavazatot ígérők aránya a múlt hét végén messze meghaladta a minimálisan szükséges 25 százalékot. Örülni azonban még nincs okunk, mert nem téveszthetjük szem elől az azóta nagy karriert befutó Kovács László akkori szocialista pártelnök örökbecsű szavait: az MSZP nem a közvélemény-kutatásokat, hanem a választást akarja megnyerni… Ma már mindenki tudja, hogy ez mit jelent.

Kovács László azonban messze van. Talán a jobboldal is tanult korábbi kudarcaiból, és elővigyázatosabb lesz. A tét hatalmas, a jelek szerint sokkal nagyobb, mint akár néhány hete is látható volt. Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc tartalékai elfogytak, minek következtében elbizonytalanodott, s a bizalmi pártszavazást a népszavazás és március 15-e utánra időzítve, valójában elismerte, hogy már nem ő irányítja a dolgok menetét. Hacsak nem tervez valamit, lásd tévészékház ostroma…

A győzelem ugyanis felgyorsítja a folyamatokat. Ha a társadalom nem csupán megérti, hogy a mostani népszavazással nemcsak három idegesítő és igazságtalan költségtől szabadulhat meg, de meg is érzi Gyurcsány gyengeségét, a részvételi arány felszökhet, és a népszavazás olyan népítéletté válik, amelyet szükségszerűen teljesít be a Gyurcsány által menekülő útnak tervezett belső pártszavazás.

Súlyosbítja a baloldal válságát az SZDSZ látványos összeomlása. A pártot vezető Kóka János csekély legitimitásának maradéka is elveszett, de a gyáva taktikával meglapuló Fodor Gábor népszerűségének növekedése sem érzékelhető, azaz a liberálisok számára nincs jó megoldás. Illetve egy még maradt, melyről bővebben olvashatnak e lapszámban.

A Demokrata hagyományosan polgári értékrendű olvasójának lelkét feltehetően kevéssé viseli meg az SZDSZ mély válsága, és nagy valószínűséggel Gyurcsány bukása fölött sem tervez könnyet ejteni. Ami a hat éve tartó Infernó után, őszintén szólva, érthető. Azt azonban tudnia kell, hogy számára eljött az idő. A történelem alól most nem ad felmentést senki. Mindenki hozzon magával minden embert.

Bencsik András