Eligazítás

A titkár néhány erőteljes pofonnal magához térítette az elnököt, aki üdvözült mosollyal nézett körül az ovális irodában.

Eltartott néhány percig, míg megértette, hol van. Segélykérőn pillantott a titkárra, aki most sem okozott csalódást.

– A helytartók eligazítása, elnök úr – szólt, és fejével az ismeretlen férfi felé intett, aki türelmesen várakozott a szőnyeg szélén.

– Helytartó? – csodálkozott Biden.

– Így hívjuk azokat a követeket, akiket a gyarmatokra küldünk. Mint a mi Pressman barátunk.

– Pressman? Akkor biztosan jó a sajtója… – nevetgélt egy kicsit a saját viccén, aztán megint elaludt. A titkár a már ismert módon magához térítette. – Nini, Pressman! – örült meg, amikor újra megpillantotta. – Miért is jött?

– Ő lesz az új magyarországi nagykövet. Fontos tisztség, mert közel van a háborúhoz, és legutóbb nem sikerült lecserélnünk a kormányt, pedig sok pénzt öltünk bele.

– Ez a baj az arabokkal – bólogatott az elnök. – Toljuk beléjük a sok dohányt, ők meg csak robbantgatnak, azért tört ki ez a mostani iraki háború is. Jól értettem, marokkói nagykövet? Az ott van Új-Zéland mellett, ugye? Egyszer jártam ott a feleségemmel. Rengeteg a kenguru. Maguk láttak már kengurut? Fura népség. Akkor is ugrálnak, ha üres az erszényük. – Ismét nevetett, majd elszundított.

A titkár eközben átadott egy listát a nagykövetnek.

– Itt vannak az embereink. Polgármesterek, újságírók, képviselők, bírók. Elsősorban velük kell egyeztetni, hely- és nyelvismeretük nagy segítség lehet. Egy probléma van velük, a többség teljesen hülye.

– Ne feledje – folytatták a jelenlévők, míg az elnök durmolt –, kiknek az érdekeit képviseli ott az Isten háta mögött. Gazdaság, fegyverek, média, igazságszolgáltatás…

Biden felriadt.

– Hány óra van? Be kell vennem a gyógyszeremet! Itt van valahol – bújt be az asztal alá.

– Látja – fordult a titkár a nagykövethez –, nagy a felelősség. Az elnökünknek elgurult a gyógyszere.