Elvárás

Az Európai Unió Magyarországon akkreditált kvótaügyi és ellenőrző bizottságának irodájában nem tétlenkednek. A közzétett hivatalos adatok szerint a mai napon például megvizsgálták a buszvezetők között előforduló kéz nélküli és/vagy vak munkavállalók arányát, és zavarba ejtően alacsony számot találtak.

Különösen a látássérült sofőrök alulreprezentáltak, összehasonlítva a társadalomban előforduló világtalanok százalékos megjelenítésével. Ezen mindenképpen változtatni kell. Az esetleges balesetek elkerülésére pedig minden ilyen alkalmazott mellé kirendelendő egy látó, aki mondja, mit kell csinálni.

A pedagóguspálya továbbra is az egyik Achilles-sarka a magyar közéletnek. A sok problémával terhelt ágazat égető gondja, hogy a felmérések szerint meghökkentően kevés a bolgár anyanyelvű irodalom-, a transznemű biológia- és a féllábú testneveléstanár.

Az is furcsa, hogy a polgármesterek többnyire helyi lakosok, miközben az volna az egészséges – elkerülve az összefonódásokat –, hogy a települések vezetőinek legalább 20 százaléka másik megyéből kerüljön ki.

Állampolgári megfigyelés szerint a köztisztasági hivatal szemétbegyűjtő munkásai között egyáltalán nem látni hölgyeket, ami indokolatlanul rossz színben tünteti fel hazánk nőikvóta-vállalásait. Mivel többszöri álláshirdetésre sem akadt megfelelő jelentkező, kompromisszumos megoldásként önbevallásra is elfogadják, ha valaki nőként határozza meg magát.

A legnagyobb problémát az ellenzéki politikusok okozzák, akik ugyan nagymesterei a kvótaszigor betartásának, és tagjaik között olykor a szükséges számarányt meghaladóan is találunk a szebbik nemből (legyen ez bármelyik is…), etnikai és szexuális kisebbségekből származókat éppúgy, mint külföldi állampolgárokat, pártállami felmenőkkel bírókat vagy alkoholistákat. Régóta betöltetlen azonban a kedves, intelligens, hozzáértő politikusi kvótára vonatkozó előirányzat. Még queer Covid-oltatlan klímadepressziós vegánt is előbb találnak…