Elvhűség

Az alábbiakban a Jobbszél News exkluzív interjúja olvasható, amely a Politikai anomáliák című rovat számára készült.

– Ön az egyetlen jobbikos szavazó, aki az elmúlt másfél évtizedben töretlenül kitartott a pártja mellett. Mesélne erről a szokatlan hűségről?

– Egyszerű eset az enyém. Amikor az a magas, sovány KISZ-es fickó bevallotta, hogy hazudtak minden hullámhosszon, kimentem én is a tévészékházhoz. Az volt a fő vágyunk, hogy Gyurcsányt elkergessük. Sikerült. Utána a fő ellenség a Novák Előd lett, azt is elkergettük. A legutóbbi voksolás előtt Vona azt ígérte, megnyeri a választást. Nem nyerte meg. Ezért lemondott, lett helyette az egyesek szerint szkinhed barátunk, de őt gyorsan leváltottuk, vele nem tudunk nyerni, ha cigány gyerekek potyognak az égből, akkor sem. A fő cél közben módosult, most az Orbánt kell elkergetni. Lényeg a kergetés. Önállóan terveztük az indulást, tehát összefogtunk. Akár az ördöggel is. Vagyis logikusan Gyurcsánnyal. És mindenkivel. Ezért kellett az előválasztás. Lett saját jelöltünk, a Jakab. Leszavaztunk rá, de nem jutott tovább. Akkor kit támogassunk? Dobrevet? Vagy inkább Márki-Zayt? Esetleg Karácsonyt? Azt mondták, rám bízzák. Jó, legyen Karácsony, a karácsonyt mindenki szereti. Erre kitalálták, hogy ketten lesznek a háromnevűvel, összesen öt név egy sorban. Jó, szavazok mindkettőre. Erre Karácsony visszalépett. Akkor most kit? A pártelnök úron láttam, hogy szíve szerint az asszonyságra buzdítana inkább, nekem végül is secko jedno, amit a párt vezetése mond, az legyen, de nem mondott semmit.

– Elment szavazni?

– Naná. Fegyelmezett, aktív, elkötelezett jobbikos vagyok. Így végül MZP-re húztam egy függőleges, Klárára meg egy vízszintes vonalat. Nyert a függőleges, most ő a jelöltünk, itt is van a kitűzőm, tessék: az én miniszterelnököm. Ezt még Vonától kaptam, csak át kellett írni a nevet Jakabra. Csináltattam dobrevest, márki-zayost, sőt karácsonyost is, de egy kicsit gyurcsányos lett az összes.