EU

Egy ideje már érződött, hogy a családfő valamiért neheztel. A gyerek nem kapta meg a szokásos zsebpénzt, a feleség sem a névnapi ajándékát. Amikor rákérdeztek, foghegyről odavetette, hogy a fia túl szemtelen, az asszony pedig másképpen főzte a húslevest, mint annak idején a mama.

Ezzel szemben a szomszédokkal egyre kedvesebben viselkedett, noha azok legutóbb arrébb húzták a kerítést, és magukhoz csatolták a legszebb orgonabokrokat. Ezenkívül a férfi apróságokat, majd mind komolyabb dolgokat adott nekik örökbe.

– Elkérték a fűnyírónkat is – háborgott a nő –, és eszük ágában sem volt visszajuttatni, pedig nálunk is le kellene vágni a füvet.

– Hát ragadjál kaszát! – vetette oda a ház ura foghegyről.

– De hiszen van remek fűnyírónk, csak nem kellene lemondani róla. Egyébként is annyira megértő vagy velük, pedig a kutyájuk rendszeresen átszökik hozzánk, összecsinálja a kertet, a múltkor a gyereket is megharapta. Tegnap ők vették át a postástól a nekünk jött utalványt, és nem akarják kifizetni. Mindenfélét kitalálnak, hogy majd akkor kapjuk meg a pénzünket, ha reggelente elvisszük a feleséget kocsival a munkahelyére.

– Te egy ilyen izgága, rosszindulatú alak vagy – torkolta le a családfő. – Biztos amiatt is tiltakozni fogsz, hogy a riasztójuk beszerelésére és kifizetésére is megkértek. Én természetesen nem mondhattam nemet. Majd elvonjuk a kosztpénzből, kevesebb édességet eszünk, úgyis olyan kövér vagy.

– Ezt te mondod nekem, aki dagadtra híztál a főztömön, és megetted a szüleim befőttjeit? Te sosem tudod a mi érdekeinket nézni, úgy látszik, a szomszédasszony a szeretőd, vagy tudom is én, miért pártolod velünk szemben!

– Őket kedvelem, téged meg nem. 

– De akkor mitől vagyunk mi egy család, ha fontosabb neked az idegen? Akkor váljunk el!

Dühös lett erre a fickó, bezárta a feleségét egy szobába, még a villanyt is leoltotta. Szerencsére az asszonynak volt annyi esze, hogy keresett a házban egy kiskaput, és faképnél hagyta az egészet.