Felzárkózás

Na, hát megint nekem lett igazam, hogy mégis kell a pulyákat iskolába járatni. Mondtátok, hogy ne má’, mi lóvé lesz abból, pedig már csak a családi pótlékér’ is megérné, naná, de az igazándiból zsebpénz, he, csak a cigimre elmegy az egész. Meg hát mit tanul ott, mire viszi, így nyavalyogtál, mi? No de hát itt volt nekünk a rossz példa a szomszédban, he?

A Robiéktól mind kijárta a sulát, oszt mire vitte egyik is? Gürizhet egész nap, megy mán dolgozni, mikor én épp az oldalamra fordulok, és egy év alatt se keres annyit, mint amennyi most lepottyan nekünk, igaz-e. De hát a Robi nagy franc volt, a rák húzza szét a száját, bejáratta a városba a kis csávókat, merhogy itt nem bír rendesen tanulni, merhogy nagy a rumli meg az izé. Na most mondom tegnap a Robinak, dik má’, há ki járt jobban? Az én Krisztoferem-e, aki köpőcsővel célozta telibe az Andi néni fenekét, óránként negyvenezer forintért, vagy a te Rolandod, aki nyolcszáz forintos órabérér’ izzad a Mekibe’? Vagy az Ica, aki kijárta a nyolcosztály után az ápolónőit, cserélgetheti az ágy­tálat, nemhogy az apja jól orrba verte volna azt a nyálas kémiatanárt, mint én, és most kaphatna egy csomó dohányt, igaz-e? Na, hát én sose voltam kettesnél jobb matekból, de itt van, tessék, kiszámoltam papíron: ordibálás folyosón háromszázötvenezer, suli előtt verekedés a gádzsókkal kétszázezer, hatvan óra igazolatlan hiányzás százhúszezer. Szóval nekem aztán ne mondja senki, hogy nem érdemes iskolába járni, csak jól kell kiválasztani a sulit. A sok marha, aki miattunk átjáratta a szomszéd faluba a kölykeit, az most megszívja, mer nem kap egy ruppót se. Na, oszt most vedd ki a kisasztal lába alól a hetedikes törikönyvet, mer jönnek a tévétől, és elmeséljük, hogy majd továbbtanulsz a kártérítésből, és atomfizikus leszel Aprajafalván. Ne rinyálj, ennyit muszáj eljátszani, még a végén nem virítják a lóvét, és jön még az a göndör hajú pesti csaj is a részéért, jó, ha marad nekünk valami.