Fletó

Fletó ül a lakóautó lépcsőjén. Előtte a falu széle, mező, rét, bokros-erdős lapály. Üvegből sört kortyolgat. Kis helyet szorít maga mellett a helybéli Lajosnak. Annál is flaska, félig már üres. Fletó kiveszi a férfi kezéből a butykost, a fény felé tartja.

– Látod, Lali, nekem ez a palack félig teli van. Én soha nem csüggedek, talán nem is sejted, hogyan jutottam idáig.

– Gondolom, végigzötyögött a vízmosáson, aztán elakadt evvel a fene nagy batárral a kátyúban. Mondják a faluban, maga mindig megtalálja a mélyedést, oszt bele is esik.

– Ne marhulj, Lali, az országot járom. Szavazókat gyűjtök, hogy megint miniszterelnök legyek.

– Hányat gyűjtöttél eddig, testvér?

– Te rám szavazol, Lali?

– Naná!

– Akkor egyet. De fillérből lesz a forint. Nem hiszed el, milyen mélyről kezdtem, és hová jutottam. Tüntettek már ellened százezren?

– Egyszer megittam a Szabó bácsi borát a pincesoron, utána vagy tízen voltak az ablakom alatt.

– Na, hát én meg miniszterelnök voltam. Beszéltem Putyinnal is.

– Ne má’!

– Mi az, hogy! Nagyon is! De jön még kutyára dér… Nincs még egy söröd, Lali? Kiböjtöltem az összes kretént, akiket a helyembe akartak tenni. Bajnai. Hol van már? Vagy a Karácsony? Na, mondjuk az polgármester Pesten. Vagy a Márki-Zay? Az meg Vásárhelyen… De egyikből se lett kormányfő, mert ahhoz a baloldalon egyedül én értek. Eltűntek a pártok. SZDSZ, MSZP, LMP, Párbeszéd, Momentum… Gyűltek a százalékaim egyesével, tizedekkel, századokkal. Kemény munka, lassú eredmény. Erre jön ez a… Tudod, mit, Lali, hozzál pálinkát is! De ne sajnáld, a teremburáját a böszme fejednek! Jön ez a bájgúnár úrifiú, és mindjárt fölmegy harmincra.

– Szerintem ne keseredjen el! Ha eladja ezt a lakókocsit, az árából jól berúghatna, meghívhatna engem is, egy hónapig részegek lennénk itt a falu szélén, a kutya se venné észre, oszt milyen jó volna!

Flető feláll, bokáig süllyed a sárba, dühösen lerúgja a cipőjét.

– Amikor megpuccsoltam Medgyessyt, ki a fene gondolta, hogy ez lesz a

Vége.