Szilveszter éjszakáján Önsorsrontó Marci egy pesti romkocsmában próbálta rendezni gondolatait, s az alkalomhoz illően az elkövetkezendőkről meditált. Nevéhez, neveltetéséhez és vérmérsékletéhez híven próbálta számba venni, mit vár az új évtől.

Hirdetés

– Mit is szeretnék, mit is… – próbálta megkeresni agysejtjei között a kapcsolatot elméje egyre lazuló szövevényében. – Hát az igazán frankó lenne, ha a hazám elveszítené a szuvire… szurevi…

– Szuverenitását – segítette ki a szomszéd asztal lapján könyöklő kolléga.

– Így van. Ezt kell elveszítenie. No meg aztán úgy lenne jó, ha minden a németek akarata szerint történne. Ez faktum.

– Na jó, de ezzel az járna, hogy közel-keletieket, afrikaiakat, muzulmánokat és sok-sok egyéb különböző kultúrájú embereket fogadjunk be – folytatta a szomszéd részeg.

– Naná, há’ hogyne. Az igazán szép volna meg ökumenikus, már nagyon pörgök rá. Aztán végre jöhetne egy olyan év, amikor megszűnik a minimálbér, mert azzal már a hócipőm tele, és igazán befagyaszthatnák a nyugdíjakat, ne csak a sejhajom fagyjon be ebbe’ a rohadt hidegbe. Kívánatos lenne egy tisztességes gáz- meg villanyszámla, ne ilyen kretén rezsicsökkentett, fogyatékos kis számlákat küldözgessenek nekem, mi vagyok én, hogy megaláznak ezzel. Legyen legalább a duplája, meg a benzin is, olcsó benzinnek híg a leve. Lehessen kevesebbet fürdeni, hogy spóroljunk a meleg vízzel. Milyen poén lenne még, ha megszűnne a babaváró hitel, a csok, az adókedvezmény a nagycsaládosoknak meg a fiataloknak. Szállják meg a hajléktalanok Budapest után az egész országot. Legyen az oviban mindenkinek két anyja, az iskolákban ingyen tankönyv helyett háromszoros árú, és jöjjön vissza a Surányi Gyuri az MNB élére, hogy eladhassa megint azt a bazi sok aranyat, amit közben az Orbánék bespejzoltak.

– Szép tervek – ingatta a tenyerébe támasztott fejét a szomszéd részeg. – És mit teszel érte jövőre, hogy megvalósuljon?

– Hát az egyesült ellenzékre fogok szavazni.

Korábban írtuk