Generációk
Az öregasszony megörült, hogy gimnazista unokája meglátogatja, sőt egy osztálytársát is magával hozta. Adott nekik a frissen sült mákos pitéből, töltött egy kis házi ribizliszörpöt, aztán kicsit szégyenkezve, félve, megkérdezte:
– Segítenétek kinyitni a mosogatószert? Nem bírom lecsavarni a kupakját. Olyan gyenge már a csuklóm.
A fiúk kézbe vették a flakont, nevetve kipattintották a tetejét.
– Nem csavarni kell, mama, hanem felhúzni ezt a kis műanyag vacakot.
Még a lépcsőházban is ezen nevettek, mennyire nem tudnak az idősek alkalmazkodni a modern világhoz. Szegény, élhetetlen nagyi még a kupak működését sem érti. Csavarni akarta, pedig csak föl kell tolni…
– Nem kellett volna ott maradni és segíteni elmosogatni? – jutott eszébe az osztálytársnak.
– Én még sosem mosogattam. Azt se tudom, hogy kell. Hát te?
– Kézzel én se, de be tudom kapcsolni a mosogatógépen a gombot. – Nevetve hozzátette: – A mutterom mindig rossz helyre állítja. Kettőt teker rajta, pedig hármat kell…
– Borzasztó, mennyire szerencsétlenek a mai világban… Anyám például most lesz ötven, de… Hú, tényleg, holnap van a szülinapja.
– Igazán? Süssünk neki tortát!
– Vagy inkább rendeljünk – kapta elő a telefonját. – Bakker, elfogyott a netem. Neked van?
– Már két napja lejárt, apám meg olyan gyökér, hogy nem fizette be.
Bementek a közeli pékségbe, ahol volt wifi, így tudtak tortát rendelni.
– Itt vehettünk volna – mutatta a fiú a kirakatban a hatalmas, kerek süteményeket, amikor kijöttek a boltból. – Haza is vihettük volna anyukádnak.
– Mindegy, így egyszerűbb. A futár kihozza.
Ám néhány perc múlva üzenetet kapott, hogy nem tudták a megrendelést rögzíteni, és már csak jövő hétre fogadnak el.
Szerencsére otthon volt az anyukája, aki persze tudta, hogyan kell tortát sütni.
– Tudod mit, anya? – világosodott meg a gyerek. – Akkor lesz a legfinomabb, ha te sütöd meg magadnak. Én majd lefotózom, felteszem a netre, és a rokonok meg a barátaid lájkolhatják. Az lenne csak a szülinapi ajándék, igaz?
