A választásokat a párt csak kis többséggel, viszonylag szerény eredménnyel nyerte meg. Ez azonban senkit sem izgatott. Amikor az új kancellár fölállt a parlamenti pulpitusra, akkor még kicsi, jelentéktelen embernek látszott. Beszédét halkan kezdte, megköszönte a szavazóinak a felhatalmazást, koalíciós partnereinek a támogatást.

Hirdetés

– Németország idáig rossz úton járt – szólt. – Túlzottan német, zavaróan férfias, túlságosan szőke és kirekesztően keresztény volt. Ennek véget vetünk – jelentette ki tárgyilagosan. – Kitárjuk a szívünket, kitárjuk a határokat, átalakítjuk az avítt világot. Mostantól irányelvünk, hogy többé nem a büszke németek, hanem a sokszínű bevándorlás állama leszünk. A der, die, das alantas ösztönökre építő nyelvtanának béklyóját lerázva a gender (sőt a gendie és gendas!) élharcosaivá válunk. – Elragadta a hév. – Mert mi vagyunk avatottak a vezetésre, minket választottak ki a dolgok meghatározására, mi vagyunk méltók megnevezni jót és rosszat. – Ivott egy kortyot, újra higgadtabb hangot ütött meg. – Legfontosabb szempontjaink a világ megmentésére az atomerőművek porrá zúzása, a szén-dioxid igába hajtása; készül már a csodafegyver, amelyet napelemnek és szélkeréknek hívunk. Új törvényeink a szexuális kisebbségek virágkorát, a klímaharc sikeres megvívását, a jogállamiság jelszavait tűzik majd szivárványszínű zászlainkra, melyekkel az unt fekete-vörös-aranyat felváltjuk. – Most már kiabált. – Lengyelek, magyarok, csehek és egyéb csöppnyi népek akadékoskodása ellenére át fogjuk alakítani nemcsak Németországot, hanem Európát, sőt az egész világot is. Aki utunkba áll, azt elsöpörjük. Aki gátolni akar minket, arra lesújtunk. Mi vagyunk a jövő, az egységes Német­európa a jövő. Nem hátrálunk meg, győzni fogunk! Ne feledjétek, a hívószó továbbra is: győzelem!

És a koalíciós képviselők talpra ugrottak:

– Üdv! – zengett a felelet.

És a kancellár még kétszer kiáltotta: győzelem, és a képviselők zúgták rá az üdvöt.

Korábban írtuk