Jó és rossz

Azt mondják, a szerencsés ember gyakran nem más, mint aki fölkészülten fogadja a sors által kínált lehetőséget. Hiszen ilyenek gyakran adódnak, de nem mindenkinek sikerül üstökön ragadni azokat. Van, aki észre sem veszi, hogy jött és elmúlt az alkalom a sorsa jobbra fordítására. Pedig ez a fajta fölkészültség tanulható. Leginkább a tisztesség, a tanulás, a szorgalom és a kitartás tesz valakit képessé arra, hogy élni tudjon az események kedvező fordulatával.

Mindennek azonban van másik oldala is. Az ember néha még a legnagyobb jó szándékkal is rossz döntést hoz, vagy éppen mások rossz döntése hozza nehéz helyzetbe. És nem a vakvéletlen dönti el, hogy kire milyen mértékben nehezedik ennek a súlya, hanem az illetőnek a balsorsra való fölkészültsége. És ez a fölkészültség éppen úgy tanulható, mint a kedvező lehetőségeké. A tanulásban a legnagyobb segítségünkre a keresztény etika van: nem akkor zárod el magad a jó útra térés elől, ha hibázol, hanem ha elmulasztod a hibád belátását, beismerését, keresztény kifejezéssel a bűnbánatot.

A magyar jobboldali politikai közösség három kiemelkedően értékes tagja a közelmúltban az úgynevezett kegyelmi ügy kapcsán hibát követett el. Ha elmulasztották volna a saját hibájukkal való szembenézést, a hiba nyilvános bevallását és a következtetés levonását, azzal súlyos kárt okoztak volna önmaguknak és az egész közösségüknek is. De mivel olyan emberekről van szó, akik a tisztességükkel, tanultságukkal, szorgalmukkal és kitartásukkal nemcsak a jó megragadására voltak fölkészülve, hanem hívő keresztényként a rossz megélésére is, tisztában voltak vele, hogy ilyen esetben mi a helyes válasz.

A magyar jobboldal a Magyarország boldogulásáért folytatott küzdelemben – talán csak egy időre – értékes embereket veszített, de az előállott helyzetben ez nem történhetett másképp. A jót és a rosszat is az erkölcs szabályai szerint kell fogadni, ez a biztosítéka annak, hogy végül a jó legyen a győztes.