– Inkább rabolja ki, úgy egyszerűbb. Arra megvan a megfelelő algoritmus, én nem vagyok felhatalmazva rá, hogy saját hatáskörben intézkedjem.

– Nézze, ha engem becsuknak, az állam bukik ezen havi 240 ezret. A feleségem jogosult lesz egy csomó segélyre, a gyerekeim ingyen étkeztetésre. Ha állami gondozásba veszik őket, az további súlyos százezrekkel terheli a büdzsét. Fizessék ki nekem ezt a napi nyolcezret. Ha nem – akkor megölök valakit. Betöréses rablás gyilkossággal, aljas indokból, különös kegyetlenséggel. Halmazati büntetés húsz év, és direkt rossz leszek odabent, hogy ki is töltsem. Az már ötvennyolcmillió-négyszázezer forint, és a szökőéveket nem is számoltam pluszban. Az egész balhét, vagyis a nem-betörést, nem-gyilkosságot megcsinálom maguknak kétmillióért, és a költségvetés keresett ötvenhatmilliót.

– Vérzik a szívem, uram, de sokkal tisztább az ügy, ha végigcsinálja. Azt le lehet könyvelni. Ennek a maga ötletének olyan korrupció szaga van. Az pedig nem fér bele a jogállamba.