Az 1848-49-es szabadságharc idején a törvényes magyar kormány ellen harcoló Habsburgokkal szemben Európa népei mellénk álltak; a cári Oroszország nem nyújtott segédkezet Ferenc Józsefnek, és az elemi erejű nemzetközi felháborodás, az osztrák császárhoz intézett fenyegető memorandumok megakadályozták a hős tábornokok, valamint a legitim miniszterelnök, Batthyány Lajos kivégzését. Az első világháborút követően a Kárpát-medence történeti-földrajzi-vízrajzi-etnikai viszonyait figyelembe vevő döntések születtek, Magyarország határait úgy húzták meg, hogy ne kényszerítsenek kisebbségi létbe hárommillió magyart, vagy ha mégis, ezek kollektív és egyéni jogaikra különös módon ügyeltek a győztes hatalmak. A második világégést követően Jaltában nem löktek oda minket a szovjet imperializmusnak, megóvták Magyarországot a kommunista-bolsevista hatalomátvételtől, és garantálták a demokratikus választásokat; kíméletlenül felléptek ellene, amikor 1947-ben választási csalással próbálták a győzelmet kicsikarni. 1956-ban, amikor a magyar nép felkelt az idegen megszállás ellen, az USA és Nyugat-Európa számos országa fegyveres alakulatokat küldött a forradalmárok megsegítésére, az ENSZ kemény hangú határozatai nyomán pedig a szovjetek hanyatt-homlok menekültek ki hazánkból, nehogy nemzetközi megtorló akciót foganatosítsanak velük szemben. 1989-ben Magyarország jelentős mértékben hozzájárult Németország – és ezen keresztül Európa – újraegyesítéséhez, amiért hálából elengedték külföldi tartozásait, ígéretet tettek a trianoni határok revíziójára, méltányolva azt, hogy a kisebbségi létbe és elnyomatásba kényszerített erdélyi, felvidéki és délvidéki magyarok – ellentétben ír, baszk, palesztin sorstársaikkal – nem az elkeseredett terrorizmust választották eszközül, hanem a Nyugatról tanult demokrácia játékszabályai szerint politikai pártokon keresztül igyekeztek érdekeiket érvényesíteni. 2002-ben, amikor a polgári Magyarország helyébe a D-209-es hálózati kormánya lépett, a nyugati demokráciák példamutatóan kinyilvánították ellenérzésüket, és az amerikai elnök nem fogadta a hajdani KGB-ügynököt.

Mindezek alapján tehát erkölcsi kötelességünk segíteni az elnyomottaknak, ahogyan nekünk is mindig segítettek.