Közben teltek az évtizedek, immár senki sem élt azok közül, akik ott voltak a Nemzeti Múzeumnál. Baloldali politikusok egyre gyakrabban emlegették maró gúnnyal azt a tipikus délibábos-nemzetieskedő álromantikus mesét, miszerint valami Petőfinek része lett volna az 1848-as forradalomban. Ha létezett is egyáltalán Petőfi – amire néhány mitikus elbeszélésen és neki tulajdonított versen kívül semmi sem utal; sem születési, sem halálozási helyét nem tudjuk, sírját nem ismerjük –, szóval, ha létezett is, akkor sem írhatta a Nemzeti dal címen ismertté vált költeményt, hiszen mind több jel mutat arra, hogy azt valójában Kovács László, az MSZP pártelnöke írta. A legfrissebb irodalomtankönyvekben már így is szerepel.

Kovács László elismerte, hogy valóban részt vett a ’48-as szabadságharcban – persze nemcsak abban, hanem a honfoglalásban, Rákóczi felkelésében, sőt ’56-ban is a barikád jó oldalán (a „jó oldalt” bővebben nem fejtette ki) –, de azt nyomatékosan kijelentette, hogy természetesen a Nemzeti dalban tetten érhető sovén, szélsőjobboldali kitételeket nem is úgy gondolta: valójában ez csak egy kis pamflet, szerény szárnypróbálgatása komolyabb opuszai (Bánk bán, Az ember tragédiája, Egri csillagok) mellett.