Az egyén joga megválasztani identitását; például egy sebész akár a műtét közepén is határozhat arról, hogy a továbbiakban boncmesterként tevékenykedik. A rendőr intézkedés közben egyszer csak rablóvá vagy garázdává válhatna.

Egy másik súlyos probléma kezelésére Nyugat-Európában felerősödtek azok a hangok, amelyek a nők egész testét fedő ruházat, a burka viselését akarják betiltani.

Valamilyen furcsa logikával a liberalizmus és a női egyenjogúság nevében követelik ezt, bár aligha tekinthető feminista paradicsomnak az a világ, amikor a nőknek előírják, mit viselhetnek és mit nem. Ennyi erővel kötelezővé tehetnék a monokinit, és az legalább annyi férfi szavazót hozna, mint amennyi szüfrazsettet veszítene.

A Nyugathoz alkalmazkodó hazai politikai elit harcot hirdetett e muzulmán viselet ellen, de a kormány elképesztő népszerűtlensége ebben is visszaütött. Ahelyett, hogy a polgárok felsorakoztak volna az ötlet mögé, radikális szervezetek javasolták, hogy inkább csomagolják be ilyen mindent elfedő lepelbe az MSZP exponált nőtagjait – Lendvait, Lamperthet, Göncz Kingát, Gurmai Zitát –, ami jelentősen növelné élvezeti értéküket. A burka-ellenzők végül az LMP vegetáriánus tagozatával összefogva alkottak közös platformot, és lepelbe takart és vörös krétával áthúzott sertéshúsokat ábrázoló óriásplakátjaikra a „Tiltsák be a burkát, a kolbászt és a hurkát!” szlogent írták.