– A császár elégedetlen.
– Pedig mindent megteszünk, hogy megfeleljünk az elvárásainak – sopánkodott a pannon nagyfőnök.
– Igen, látjuk az igyekezetet – mondta a követ, és megvetően köpött egyet. A célba vett pannon letörölte, arcán alázatos mosollyal várta az instrukciókat. – Halljátok hát Róma elvárásait! Furcsa mendemondák terjengenek a pártusokkal vívott csatáinkkal kapcsolatban – kezdte. – Némelyek azt a képtelenséget hirdetik, hogy a pártusoknak nincsen kutyafejük, és hogy legyőzték Crassust.
– Na nem – döbbentek meg a pannonok vezetői. – Ilyen borzalmakat?
– Ennek véget kell vetni, bármi áron!
– Véget vetünk!
– Hozzatok törvényt arról, hogy aki kétségbe vonja a római győzelmeket, az az oroszlánok elé vettetik. Szükségünk van gladiátorokra és más rabszolgákra.
– Úgy lesz! – ígérték a pannonok.
– Aztán itt van ennek a kivégzett názáretinek az ügye. A tanítványairól mindenki tudja, hogy egy megfeszített szamarat imádnak, megölik a csecsemőket, a cézár életére törnek és vért isznak rettenetes összejöveteleiken, amivel egyébként a gyülekezési törvényt is megsértik. Rájuk is le kell csapni a törvény szigorával.
– Lecsapunk.
– Továbbá kellene még némi ingyengabona, bor, miegymás.
– Mindent megteszünk, ó dicső követ.
– No azért – piszkálta a fogát a követ, és szórakozottan végigrugdosta a pannonokat.
