– Vigyázzanak, elvtársak, ha azon a folyosón balra fordulnak, a kettes metróhoz lyukadnak ki. Inkább kövessenek engem, megérkezünk a legsötétebb, legmélyebb bugyorba, akarom mondani terembe, ahol a munka folyik. Jelenleg is több ügyön dolgozunk, amint láthatják, szakembereinknek olykor emberfelettit kell produkálniuk. A sarokban látható kolléga éppen Teller-levelet ír, ez igen nehéz feladat: egy Nobel-díjas agyával kell gondolkoznia. Nehezen is megy neki, ezért segíti őt tanácsaival Horn elvtárs. Szervusz, Horn elvtárs, dolgozzatok csak! Nem, köszönöm, szolgálatban soha. Ott, az a kisebb nyomdagép fontos funkciót tölt be, hatos kartonok készülnek rajta, és a kezelőszemélyzet együttműködik azzal a fiatalemberrel, aki az ügynöklistákat szelektálja. Ha időnként felír egy nevet a papírjára, csak átszól a társának, hogy nyomhatja a kartont. Az ő munkaközösségüknek még egy tagja van, írói vénával megáldott, roppant tehetséges aktivista. Fiktív jelentéseket ír, visszadátumozva. Mutassa csak! Igen, látják, ügyel a részletekre. – Olvassa.- "Itt ülök a Fradi-pálya lelátóján, éppen Nyilasi csinál egy remek cselt. Mellettem a tartótisztem Dózsa-drukkernek álcázva, így szól hozzám: Te, Orbán Viktor, te vagy a legjobb besúgóm, az egész Kádár-rendszer a te válladon nyugszik." Ez nem lesz jó, mert esetleg a törzsszavazóinkban szimpátiát ébreszthet. Javítsa ki! – Azzal továbbvezette a látogatókat egy eldugott kis zugba, ahol csonkig égett gyertya halvány fénye mellett álarcos alak gépelt. – Ez a legújabb projektünk – mutatta a hölgy büszkén. – Kereskedőházi jegyzőkönyv. Hallgassák csak ezt az Orbán-idézetet: "A legjobb lesz, ha ti most korrumpáltok engem. Én, a hivatalban lévő miniszterelnök, szívesen felhasználom politikai befolyásomat némi apanázsért cserébe. Pénzért bármire hajlandó vagyok." Fúj – adta vissza utálkozva az iratot. – Micsoda aljas, mindenre képes kalandor ez az Orbán.

A vendégek félelemmel vegyes tisztelettel hallgattak.

– Hja, kérem – fejezte be a frakcióvezető – a kitüntetésekért meg kell dolgozni!