A nagy ember felállt, szemüvege mögül körbejártatta pajkos tekintetét, tartott néhány órányi hatásszünetet, majd így szólt:

– Hát elkészült. Íme, ezen dolgoztunk, ezt bütykölgettük. Ez a mi programunk. Ismertetem tehát valamennyiünk okulására.

Megköszörülte a torkát, kihajtogatta a feltekert papirost, és komolyan olvasni kezdte:

– Egy – megérett a Meggy(essyvel jól kitoltam). Kettő – Draskovits-csal is. Három – megszálltam a pártom. Négy – a szabad demokratákat is. Ötletekből kifogyhatatlan vagyok. Hatalmam megingathatatlan. Hétvégén is ezt írtam, még éjszaka is, azért lett ilyen átgondolt. Nyolc – ígéretekkel tele a polc. Kilenc – KISZ Ferenc (ez én vagyok). Tíz – tiszta víz, Mátrakeresztesre kormányzati segítségként küldtünk víztisztító berendezést, hogy az áradást hasznosítani tudják.

Itt rövid, másfél-két órás szünetet tartott, s amikor már mindenki tűkön ült, folytatta:

– A tizenegyediktől a hatvankilencedikig tartó lépéseket a Parlament körül tesszük meg, kocogva. Hetvenkedem reggel-délben és minden hullámhosszon. Hetvenegyedik lépés: huszár üt ef négy. Nagyjából eddig van kidolgozva, mert a száz, az csak olyan tájékoztató szám volt, jó kerek, könnyű kimondani, de lehetne hetvenkettő vagy száztizenhárom is.

– Nos – fejezte be a miniszterelnök -, körülbelül ennyire sikerült jutnom bő féléves kormányzásom során. Még annyit azért megígérek, hogy nem lesz választási költségvetés, ha a lakosság három évig szenvedte koalíciónk szakértelmének gyümölcseit, most már arra az utolsóra se érezzék jól magukat.