Az olasz lobbi szívesen jelölné a milánói érseket, de a kisebb koalíciós bíborosok kategorikusan kijelentették: nem támogatnak itáliait. A legnagyobb frakció mindenképpen olyan egyházfőt szeretne, aki az ő szellemiségükhöz kötődik, bár ezt a szellemiséget nehezen tudták egzakt kifejezésekkel körülírni. Néhány liberális pap elképzelhetőnek tartana református vagy mohamedán pápát is, ez azonban nem találkozik a hívek többségének rokonszenvével, noha a sajtó lelkesen ünnepli a tervet.

Elemzők vizsgálják azt a változatot is, hogy – átmenetileg – ateista főpásztort válasszanak. Ez olyan fokú gesztus lenne a Vatikántól, ami méltó módon bizonyítaná a Szentszék liberális, XXI. századi elkötelezettségét. Természetesen önjelöltekből sincs hiány. Egy aprócska bíboros büszkén jelentette ki, hogy őt sokan megállították az utcán, vállalja el a pápai címet. Mivel széles körű diplomáciai tapasztalatokkal rendelkezik (mielőtt pappá szentelték, Saul mellett dolgozott, és a keresztények megkövezésével foglalkozott), különösen alkalmasnak tartja magát a tisztségre.

Abban látszólag azonos véleményre jutottak a bíborosok, hogy – kétezer év után – ezúttal mindenképpen ideje lenne női pápát trónra juttatni, de a bőség zavarával küszködve még bizonytalan, ki lehetne az. Az egyház jelentős modernizálása kapcsán – európai politikusok sürgetésére – tervezik a Szentszék nevéből a "szent" eltörlését, továbbá tartózkodnak a keresztény hagyományokra történő utalásoktól is.

A vitára végül az tett pontot, hogy a bíborosok megtagadták az amerikai elnök határozott követelését, hogy a pápát csak négy évre válasszák, és demokratizálják a vatikáni adminisztrációt. Így rövidesen fehér füst szállt fel a Szent Péter-székesegyház irányából.