Kóka János szerint a pannon pumán felülkerekedett állandó társa, a hun hiéna. Mielőtt állatorvoshoz fordulnának, a miniszter e roppant szemléletes metaforával arra utalt, hogy energiánk nagy része elpocsékolódik a politikai és a presztízsharcokban. Hiénázás már volt a magyar politikai szótárban, a „hun hiéna” jelzős szerkezet azonban határozottan újdonság. A magyarországi hun kisebbség kirekesztő szembeállítása a pannon többséggel felelőtlenség, a puma és a hiéna pedig nem fordul elő együtt, csak az állatkertben.

Pártunk és kormányunk pszichikai állapotáról már többször értekeztem, én semmiképpen sem szeretnék hun hiénának feltűnni, aki Kókát, a pannon pumát energiái elpocsékolására készteti. A hiéna amúgy is főleg dögevő, mely a nagyragadozók által elejtett vad maradékára vár, ilyen módon hun hiénák csakis Kóka miniszter környezetében zavarhatják meg a vadászatot, márpedig oda hunok aligha merészkednek, legfeljebb közönséges hiénák. No meg kóbor kutyák. Az egyik nyalonc a Népszavában fölényesen kioktatta Veres András szombathelyi püspököt, aki felszólalt a rendőri brutalitás ellen. Az érvelés igazán érdekes: „Anélkül, hogy védelmembe venném a rendőröket, ha püspök lennék, én vigyáznék velük. Egyrészt az emberek döntő többsége egyetértett a föllépésükkel – és ezek közül nagyon sokan vélhetően vallásosak. Másrészt nem lepődnék meg, ha kiderülne: a rendőrök között – pláne a rokonságukban – talán több istenhívő ember van, mint az utcai harcosok népében.” Persze a püspök úr helyében én is vigyáznék a rendőrökkel, egészen más okból, amúgy pedig alig várom, hogy a rohamrendőrök vallásos tagozata csatlakozzék az MSZP hívő tagozatához. Akkor talán a kommandósok vonulnának a nyugdíjas főrendőrökkel „Az igazság szabaddá tesz” feliratú táblák alatt. A János evangéliumából származó krisztusi mondat felháborította a balliberálisokat, mert emlékezteti őket „A munka szabaddá tesz” idézetre, mely a koncentrációs táborok kapuja felett állt. Az „Arbeit macht frei” egyébként egy Lorenz Diefenbach nevű német író 1872-es regényének volt a címe, ezt használta 1928-ban a weimari köztársaság kormánya, hogy népszerűsítse közmunka-programját, válaszként a liberális lózungra, mely szerint „Stadtluft mach frei”, vagyis a városi levegő szabaddá tesz. (Lásd még Demszkytől: Budapest liberális város maradt). A hun hiéna, a turul, az Árpád-sáv után maguk a szavak és mondatok is gyanússá váltak, talán a kissé germanizmussal vádolható „szabaddá tesz” helyett azt kellene mondani: a munka felszabadít – igaz, akkor a „felszabadulás” sokunk számára kínos asszociáció miatt válnék támadhatóvá a gondolat, mely azért igaz, megmondhatói a munkanélküliek. A „Jedem das Seine” (mindenkinek a magáét) sem szalonképes, az a buchenwaldi tábor felirata volt, a mondást eredetileg Marcus Tullius Cicero (K. e. 106-43) merészelte leírni, aztán, hogy még jobban kompromittálják, a porosz Nagy Frigyes is jelmondatként használta, nem is szólva a Nokia 1998-as németországi reklámkampányáról (mindenkinek a maga mobilját), ami ellen az Amerikai Zsidó Bizottság tiltakozott is. Visszatérve a hun hiénákhoz, a kormány új adó- és járuléktervei között is figyelemre méltó a háztartásbeliek és őstermelők járulékoztatása. De hát az őstermelő olyan elavult fogalom, mint az ősközösség és az ősember. Mit árulja az ilyen a vacak káposztáját meg babját, netán mézét és almáját, amikor fél áron beszerezhető mindez valamelyik multinacionális szupermarket roskadozó polcairól is? A háztartásbeli és az őstermelő polgári, sőt feudális csökevény, nomád életmódot folytató hun indián, retardált bennszülött, akinek fogalma sincs a versenyképességről és a struktúraváltásról. Az ilyen megbízhatatlan elemek veszélyeztetik a demokratikus magyar rendőrség működését is, ezért aztán – friss hír – „megerősítették a Teve utcai rendőrkapitányság védelmét”. Lelki szemeim előtt máris látom a háztartásbeliek és őstermelők álarcos, csuklyás, baseballütőt és Molotov-koktélt szorongató hordáit, melyek blokád alá vonják és megrohamozzák a Teve utcát, majd a vár fokára kitűzik Gergényi fejét. Mostanában a balliberális oldalról szívhez szóló békeszózatok is érkeznek, építsük együtt közös hazánkat, pannon pumák és hun hiénák. Egyesüljön őszinte hazafiságban hajléktalan és milliárdos, reformnáci és reformpufajkás. Én a hun hiénák pártján vagyok. Pannon pumának is születhettek volna, de hát a genetika, állattársak, a genetika!