Sok évszázados államiság és bőséges történelmi-politikai tapasztalat birtokában – az Európában tapasztalható ijesztő tendenciákra tekintettel – a Magyar Királyság kénytelen volt kioktatóbizottságokat küldeni azon országokba, amelyek erkölcsi-emberi hanyatlásukkal, vezetésbeli hiányosságaikkal pusztulásba rántják a világot.

Hirdetés

Az első delegáció útja VIII. Henrik londoni udvarába vezetett, ahol átadták az uralkodónak a magyarok rosszallását tartalmazó jegyzéket. Ebben felrótták Tudor Henriknek, hogy miközben az igaz keresztények a hódító muszlim hadakkal vívott harcokban véreznek, védve hazájukat és a kontinens belsejét, ő feleségei lefejezésében leli kedvét, mint valami külvárosi hasfelmetsző martalóc, és saját egyházat alapított, csak hogy hites asszonyától elválhasson.

1572 nyarának végén a franciák kaptak egy kis ízelítőt a kioktatásból, amikor is a Kolozsvárról kiszálló bizottság értetlenséggel és haraggal kérte számon a Szent Bertalan éjszakáján, a nyílt utcán lemészárolt hugenották halálát. („Lefejezés Párizsban a nyílt utcán, micsoda elképzelhetetlen barbarizmus a XVI. században!”, kiáltotta a felháborodását palástolni sem igyekvő erdélyi küldött. „Minálunk négy éve törvénybe iktatták a vallásszabadságot a katolikusok, kálvinisták, lutheránusok és unitáriusok számára!”)

A teljesség igénye nélkül a későbbiekben Magyarországnak kioktatóbizottságot kellett küldenie Amerikába több alkalommal is az őslakosok kiirtása, majd a rabszolgaság intézménye miatt; Ferenc Józsefnek a jogállamisági deficitekkel összefüggésben, miután a király által szentesített áprilisi törvényeket egyoldalúan felrúgta, és puccsal magát uralkodóvá tette.

Berlinbe kétszer is éjszaka kellett becsöngetnünk, előbb a hosszú kések, majd a kristályéjszakai pogromok miatt, csodálkozva, miképpen követhetnek el ilyesmit egy állítólagos kultúrnép hazájában.

„Meddig kell még a Nyugatot okítanunk, amíg csakugyan európaivá nem lesz?”, sajnálkoztak a bizottság tagjai.

Korábban írtuk