Két vasat…

Azt az utasítást kaptam, hogy pontosan jegyezzem le az elvégzett tevékenységeket és a terveimet. Egyfajta teljesítési igazolás, ebből tudják, vajon megfelelően hasznosul-e a számlámra guruló pénz. (Itt most nem a főpolgármesteri fizetésre gondolok, mert azért cserébe semmit sem kell csinálni, elég, ha júniusban megszavaznak, az pedig független a teljesítménytől.)

Egyesek megpróbálnak lustának és ambíciótlannak bemutatni, bár ez nagyon nem így van. Én igazán minden feladatra készen állok. Jelentkeztem miniszterelnöknek, aztán főpolgármesternek, aztán megint miniszterelnöknek, most hallom, hogy lesz európai választás, ott is föliratkoztam a listára, közben újra elindulok főpolgármesternek. Csak az idén már ennyi munka, noha még a februárból is hátravan egy csomó nap. (Ebben az évben állítólag eggyel több. Ilyen bizonytalan a jövő, az ember azt se tudja, hány napos egy hónap…)

Gyakorta kimegyek terepre is, biciklivel, busszal (mikor hogy), lássa a nép, hogy közülük való vagyok. Erőt is kell demonstrálnom, ezért vállaltam be, hogy ezt a két hosszú vascsövet, innen az út közepéről, arrébb rakom. Lefilmezik, este mehet az RTL-híradóba. Megbirkózom vele egyedül; az előbb itt szuszogtak a DK-s polgik meg az egész összefogás, de látványosan kihátráltak mögülem. Rosszul teszik, mert ezt a két bazi hosszú rohadt vasrudat a Tüttő Kata se bírná elmozdítani, bármennyit lovagoljon a tengerben.

Szóval, a teljesítés: sikerült a szabad, liberális, bicikliző Budapest képét felmutatnom a magyar politika egyszínű horizontján, egy olyan igazságtalan, manipulatív választási rendszerben, amiben csak fideszes párttagkönyvvel lehet győzni. Csoda, hogy nekem sikerült. Szerencse, mert így a Tarlós kétszázmilliárdját nem költötték Biodómra, közlekedésre, múzeumokra meg egyéb haszontalanságokra…

Na, újra nekiveselkedem, Gyurcsány is biztat: „Képes vagy rá, ne engedd el!” Megragadom az egyik vasat, hogy eltávolítsam innen az útról, de mit látok, jön szembe csilingelve a villamos…