Kleopátra

Olvastam egy kommentben, hogy valaki már unja a Netflix-mémeket, amiknek lényege, hogy valami történelmi vagy irodalmi figura neve van odaírva, és mellette egy fekete férfi vagy nő látható. Például benga nagy afrikai férfi bicepszhegyekkel – Toldi. De láttam már Greta Thunberg-es, Vágó István-os, sőt hitleres poént is. Igen, tényleg kicsit önismétlők, de mit csináljon a mezei mémgyáros, ha a valóság újra és újra ismétli a témát? Az esernyőt is mindig kinyitjuk, ha elered az eső.

Most Kleopátra körül megy a patália, akit – meglepő – a Netflix új történelmi dokumentumsorozatában fekete nőként ábrázoltak. És a haladó tábor nem azon akad ki, hogy hamisítják a múltat, hanem hogy miért pattog megint a fél világ.

„Történelemhamisítás-e a Netflix fekete Kleopátrája?” Így a nlc.hu, majd elismeri, hogy igen, de azért mégse.

„Eszerint tehát egy sápadt, fehér bőrű, vörös hajú (talán festett vörös) nő lehetett, ami azért meglehetősen távol áll a Netflix-sorozat Kleopátra-figurájától. De hogy ennek van-e bármiféle jelentősége így bő 2000 évvel a halála után, arról sajnos fogalmunk sincs.”

Miért volna annak jelentősége, hogy valami igaz-e vagy sem? Micsoda avítt tempó! A tények! Sőt, ha a valóságot hajszolod, még bajod is lehet a haladó utópiában, mint annak a tanárnak, aki egy brit lányiskolában lányoknak szólította a lányokat, majd kirúgták. Ha megváltoztatjuk valaki rasszát, az rendben, de ha elrontjuk a személyes névmását, akkor az állásunkat is elveszíthetjük.

Arra lennék kíváncsi, vajon élő embernél is meg lehet-e változtatni a rasszt. Fikciós karaktereknél és halottaknál már csinálják. A gond, hogy az utca kizárólag egyirányú, ugyanis, ha az operában nem született néger játssza Othellót, az botrány.

Kína jön fel, mint a talajvíz, a jüan már tavaly kiszorította a dollárt a kínai–orosz kereskedelemből, lassan nemhogy Francia- vagy Németország nem rúg labdába, de Európa sem, ezek meg az aberrációk szabadságával vannak elfoglalva. Tudjuk, a tények nem számítanak. Tények = fehér felsőbbrendűség.