Kölcsönösség

A közvélemény-formáló média és politika mind erősebb nyomást gyakorol az országokra és kormányokra a sokszínűség bemutatása érdekében. Így Magyarországtól is elvárják a közélet, a kultúra, az oktatás megnyitását a globalizmus előtt. Ebben Amerika és Nyugat-Európa utat mutat, nem lesz tehát nehéz követni őket.

Hollywoodi mintára a magyar gyártású filmekben is kötelezően szerepeltetni kell indiai, néger, veddo-ausztralid és transznemű kínai karaktereket. A gazdasági vezető pozíciókban egyre több klímavédő gyerekre, a parlamentben pedig a blokád­építésben jeleskedő egyetemistára van szükség. Többé nem fordulhat elő, hogy katolikus egyházközségek képviselő-testülete buddhista tag nélkül álljon fel; a református gyülekezetek választhatnak Krisna-tudatú és szunnita jelöltek közül. A gimnáziumokkal szembeni elvárás, hogy legalább egy ruandai nyelvtan- vagy palaui történelemtanárt alkalmazzanak.

Az észszerű elvárások iránt mindig fogékony magyar kormányzat jelezte, hogy tudomásul veszi az ajánlásokat, de paritásos elven ragaszkodik hozzá, hogy Mozambikban a magyar gasztronómia iránti tiszteletből a maputói menzákon hetente egyszer gulyáslevest szolgáljanak fel a diákoknak (készülhet zebrából vagy zsiráfból is). A pakisztáni filmekben kötelezően szerepeltessenek egy Levente keresztnevű, lehetőleg szimpatikus hőst, aki palotást táncol a katarzis pillanatában. A vanuatui nemzeti ünnepen vonuljon fel zsinóros mentében két helyi magyar kisebbségi, piros-fehér-zöld trikolórral. A vietnámi óvodákban Trianon-gyásznap, Laoszban az aradi vértanúk emlékére gyertyagyújtás szervezendő. A bécsi Burgban a következő évtől állandó kiállításként Batthyány-emlékszoba hívja fel a figyelmet a Habsburgok törvénytipró, gyalázatos viselkedésére.

A sokszínűség, a vallási tolerancia és az egymásra figyelés szép gesztusa lehetne a mekkai zarándoklaton keresztény kvóta bevezetése.

Jelszavunk: szép dolog az elfogadás, de csak kölcsönösen van értelme.