Köreink

Nem jó az embernek egyedül lenni. Egyik alapköve ez a mondat a Szentírásnak, amely éppen olyan aktuális, mint amikor az Úr Ádámnak hozzá illő társat szerzett. Hiszen tudjuk, a magány a tömegben is utolérheti az embert. Márpedig a magányos ember gyenge és esendő. Mindenekelőtt kell egy társ, akivel egy test és egy lélek lehet. A következő a semmivel sem helyettesíthető család köre, amely a bölcsőtől a sírig megóv a magánytól. Innen már tágabb körök jönnek, a lokálpatrióták, a szakma, a sport, a közös kedvtelések körei, amelyek mind gazdagítják az életünket.

Lehetséges, sőt szükséges az eszmei körök megalkotása is, a közügyeinkről hasonlóan gondolkodóké, akik alkalmat keresnek az eszmecserére, a gondolatok csiszolására. A magyar nemzeti keresztény közösség a jobboldal 2002-es választási veresége után ezt az igényt ismerte fel. A kezdeményezés Orbán Viktoré volt, a megvalósítás viszont mindnyájunké, akik akkor csatlakoztunk. Most, hogy újabb eszmei körök létrehozásába kezdtünk, talán megengedhető felidéznünk, hogy a Magyar Demokrata szerkesztősége bő két évtizede jelentős szerepet vállalt a polgári körök életre hívásában. Orbán Viktor miniszterelnök a Digitális Polgári Körök első országos találkozóján ennél tovább is ment, amikor a pódiumon így fogalmazott:

„Látom, itt vannak a régi polgári körös bajtársaim, még 2002-ből. Te jó ég! Itt van velünk Bencsik András. Nélküle nincsenek polgári körök. Kedves András, mindent köszönök.”

Jó érzés hallani az elismerést, és visszaemlékezni azokra az évekre, a rengeteg utazásra szerte az egész országban, az ezernyi híradásra a szerveződő körökről, a találkozásokra a néhány fős baráti társaságoktól a Történelem, Fő utca sportcsarnokokat megtöltő rendezvényeiig, amelyek megszervezéséből a főszerkesztőtől a rovatvezetőn át a bérszámfejtőig mindenki teljes erőbedobással vette ki a részét. De a munka nem ért véget, az új idők új eszközöket kínálnak és igényelnek arra, hogy továbbra is együtt lehessünk.

A Magyar Demokrata szerkesztősége erre a feladatra is készen áll.