Külkapcsolatok

Az ellenzéki sajtó és politikusaik egyaránt felháborodással fogadják, ha a kormány valamilyen módon tárgyalásokat folytat Putyinnal. „Ez ötvenhat meggyalázása! Talán vissza akarja hívni a szovjeteket?” („Olyanok már nincsenek, csak oroszok…”) „Naná, az oroszokat! Holnap már a spájzban lesznek, micsoda felelőtlen külpolitika, elfelejtették a történelmet?”

Amikor a miniszterelnök az osztrák kancellárnál járt, nem kevésbé jogosan csattantak fel az ellenzékiek, akik sosem restek óvni a magyar szuverenitást: „A kormányfőnk Bécsben? Hát nem tudja, milyen sorsra jutott 1849-ben az elődje? Visszaültetné a Habsburgokat a trónra? Talán bizony átkeresztelné a Batthyány teret Haynaura? Október 6-ából pedig gyásznap helyett örömünnepet csinálna? Szégyen!”

Erdoğan fogadta Orbánt. A baloldali hazafiak reakciója sem maradhat el: „Vajon az Egri csillagokat készül betiltani? Dobó István helyett Ali pasa és Szokoli Mehmed lesznek ezentúl a hőseink? Nekünk Mohács kell? Tétlenül nézzük, amint a budai Várba turistának álcázva beszivárognak a törökök? Kihúzzuk a Himnuszból az Oszmán vad népét bántó sorát?”

A miniszterelnök váratlanul Berlinbe érkezett. „Hohó, a német kancellárnál jár, ugyan bizony miről beszélgethetnek? Ismerjük már a német kancellárokat… Klessheimba is meghívták vajon? Margarétát tettek a vázákba? Hogyan képes valaki 1944 után alig nyolcvan évvel Berlinbe utazni?”

Természetesen a mongóliai út is kiverte a biztosítékot az ellenzéki médiánál: „Megkoszorúzta Batu kán sírját? Mit mond a muhi árváknak? Eladja az országot egy tatár beefsteakért?”

A mindig jámbor miniszterelnök most már széttárta a karját:

– Akkor kivel tárgyalhatok?

Az amerikai nagykövet nem késlekedett a válasszal:

– Természetesen az Egyesült Államok képviselőivel.

– És nem fogják a szememre vetni, hogy esetleg visszahívom a B–24-es Liberatorokat, hogy bombázzák Budapestet?

– Az ilyesmit sosem vetik senkinek a szemére… – mosolygott a nagykövet.