Különös választás

Még sokáig fogjuk elemezni, amíg kitisztul a kép, és láthatóvá válik, hogy mi és miként változott meg. Most csak azt tudjuk, hogy az Európai Unió 28 tagállamából 21-ben jobboldali párt győzött, de azt nem látni még, hogy ez hogyan hat majd vissza Európa legsúlyosabb válságára, a gyermektelenségre és az abból következő bevándoroltatás (erőltetett migráció) folyamatára, következményeire.

Az azért első ránézésre is kitűnik, hogy a Fidesz–KDNP, toronymagasan megelőzve a legsikeresebb európai pártokat is, a korábbi 51 százalékos támogatottságát úgy tudta 52 százalékosra növelni, hogy közben nőtt az európai parlamenti választáson részt vevők száma. Ez úgy sikerült, hogy a korábbi támogatottságát 600 ezer új szavazattal tudta növelni. A fák azonban nem nőnek az égig. Polgári demokráciákban már a 30-40 százalékos támogatottság is kiemelkedőnek számít, ezért a Fidesz–KDNP döbbenetes mértékű bázisa innen már aligha tud látványosan növekedni. Mindig lesznek baloldali, valamint liberális nézetű emberek, akik a saját pártjuk mögé sorakoznak fel. Magyarország fele (plusz két százalék) a migráció ellen lépett fel, a másik fele (mínusz két százalék) pedig mellette.

Nagyjából ez látszik európai méretben is. Bár a jobboldal igazán imponálóan szerepelt, előretörtek a baloldaliak és a liberálisok is, minek következtében az a sajátos helyzet állt elő, hogy ma nagyon sokan örülhetnek a sikereiknek, de senki sem lehet maradéktalanul boldog. Az Európai Néppárt megőrizte ugyan elsőségét, de támogatottsága – körülbelül a német CDU–CSU mintájára – jelentősen csökkent, minek következtében nem egy, hanem két erős szövetségre lesz szüksége, hogy stabil többsége legyen az Európai Parlamentben. Az első nyilatkozatok alapján Manfred Weber és pártja, az EPP (180 mandátum) a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségével (145 mandátum), valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport + Renais­sance + USR Plusszal (109 mandátum) kíván koalícióra lépni. Ez a hármas együtt 434 mandátumot mondhatna magáénak, ami bőven több, mint a szükséges 50 százalék plusz egy (376 mandátum).

Ma még azonban nem tudni, ki kivel és milyen feltételekkel, milyen programok alapján lép szövetségre. Ha létrejön a baloldali-liberális-jobbközép szuperkoalíció, abban aligha lesz szükség a Fideszre. Akkor hiába nyert általában véve az európai jobboldal, hiába törtek előre a migráns­ellenes, a nemzeti identitást őrző (sőt brexitpárti) erők, a migránsbarát szuperpártok összezárásával a mostaninál is keményebb hatalmi centrum jöhet létre.

Eközben a szomszédos Ausztriában, mint egy zenés „tragiko-komődiában”, bosszút bosszúra halmozva esnek egymásnak a politikai szereplők, és miután az egyik koalíciós partner, az ÖVP egy titkosszolgálati akcióval – német kivitelezésben – pár nappal a választások előtt megbuktatta koalíciós partnerét, a Szabadságpártot, válaszul a megbuktatott szerelmes megbuktatta az egész kormányt is…

Eközben látványosan előretörtek Európa-szerte a klímaváltozással házaló úgynevezett zöldpártok, bizonyítván, hogy születőfélben van az Új Európai Ember, a homo idioticus, akinek bármit be lehet adni, és annak az ellenkezőjét is, csak ne kelljen gondolkodnia, és ne kelljen felelősséget vállalnia semmiért. „Olvadnak a jéghegyek… jaj, szegény jéghegyek, hát nem borzasztó, el fognak olvadni. És mi lesz a jegesmedvékkel? Én nem akarok klímaváltozást!” És lőn.